Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a törökök birtokában

indult Párkány felé, ahová augusztus 1-én hajnalban érkezett meg. Kemény ellentállás után Párkányt bevette és felgyújtatta. A törökök visszavonultak Esztergomba, a hidat pedig a tüzérség szétrobbantotta és felgyújtotta. Mire a Bécsből leküldött hajók Komáromba értek, már Párkány bevételének hirét kapták. Ugyanaznap vivta meg Montecuccoli hadserege a szt. gotthárdi győzelmes csatát, mely a hadjáratnak sorsát eldöntötte. De Souches Párkányt meg nem szállotta, hanem Érsekújvár felé vonult, hogy azt körülzárja. Bécsből azonban azt az utasítást kapta, hogy a blokádot szüntesse be és seregével Montecuccolihoz csatlakozzék. Ez a rendelet igen elkedvetlenítette (disjustiert) és csak augusztus 15-ike körül ment fel Bécsbe s onnan Badenbe, hogy rövid időn belül seregéhez visszatérjen. Augusztus 20-án még Bécsben volt. Serege félórányira állott Újvártól s a vár mellett levő érseki malmot felgyújtotta. A bécsi lap megjegyzi, hogy Újvár őrsége állítólag csak 1400 emberből áll és teljesen csendben van. A nagyvezér Budára megy, hogy 12.000 főnyi ázsiai sereget hozzon magával.

1

8) De Souches tényleg csak augusztus végével szüntette be Érsekújvár körülzárását és az ebedi táborban tartott rövid pihenő után seregével Komáromba vonult. Achmed pasa a szentgotthárdi vereség után a Bakonyon át Székesfehérvárra s onnan Esztergomba vonult vissza. Az esztergomi hidat gyorsan helyreállíttatta és szeptember 5-én 3000 embert, valamint 500 kocsit élelmiszerekkel megrakva küldött a szorongatott Érsekújvár segitségére. ") Apponyi: Hungarica IV. 2077. és II. 926. 210