Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)
Érsekujvár török kézre kerül
kötötte, hogy a várőrség hadi felszerelést ne vigyen magával. A kiküldöttek még azt is kérték, hogy fegyveresen és lovaikkal mehessenek el és 5—10 drb. báljemez ágyúgolyót vihessenek magukkal, hogy a királynak megmutathassák és ha kérdi: miért adták át a váramat a törököknek? azt mondhassák neki: 40 nap és 40 éjjel ilyen golyóktól szenvedtünk, miért nem jöttél segítségünkre? azért adtuk át a várat a töröknek. 1 2) A nagyvezér a feltételeket elfogadta s azokat be ;s tartotta. De miután még mindig cseltől tartott, megjegyezte (E. Cs.): «De ha a várnak valamelyik oldalán valami ravaszság és ördögség, tüz vagy akna lesz, — ti tudjátok. Erre azt felelték: mikor a várból kimegyünk, ha akarjátok, néhány napig tartsatok itt bennünket és ha valami ravaszságunk tudódnék ki, valamennyiünket vagdaljatok össze.« Ebből azután majd hogy baj nem keletkezett. A nagyvezér kikötötte, hogy a várnak átjáró helyeit és lőréseit még aznap őrizet alá veszi és elfoglalja. Ezt Forgách elfogadta oly föltétel alatt, hogy viszont ő Komáromból két embert hozat a vár megtekintésére, annak bizonyítására, hogy ők a vár védelmére minden lehetőt elkövettek. Forgách (E. Cs.) még azt is kivánta, hogy egy mozsárágyút és kétezer magyar ráját (jobbágyot) vihessenek magukkal, összes kocsijaikat zászlókkal és lobogókkal díszíthessék; dob, trombita és sípszó mellett mehessenek. Erre a nagyvezér kijelentette, hogy a mozsárágyú s a ráják a padisahé. Szégyenletükben akarják kocsijaikat zász1 ?) Más helyütt E. Cs. azt irja, hogy a várat 38 nap alatt nehezen foglalták el. 189