Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)
Érsekujvár török kézre kerül
lókkal feldisziteni és a zenekart játszatni. Amint akarják, tegyék. A várból azonban messze és gyorsan távozzanak. A vár feladásának feltételei ekkép megállapittatván, szeptember 25-én a törökök Újvár elfoglalásába kezdtek, a várőrség pedig másnap, 26-án teljes hadi diszben, zene és dobszóval, lobogóik, zászlók alatt, fegyverrel kezében, a nagyvezér által rendelkezésére bocsátott 400 szekér felhasználásával, amelyekbe 4 és 6 lovat fogtak be, vonult ki a várból, számszerint 2472-en, közöttük 400 magyar vitéz. Evlia Cselebi 3000-re teszi számukat és megjegyzi: «nagyon sok asszonyuk volt s azokkal is német sapkát tétettek fel, kezeikbe puskát adtak és férfiruhába öltöztették őket«. Káplán pasa katonasága kisérte őket Komáromba. A magyarok elkeseredve, nagy zokogással sirtak, mondván: Isten veled, szerencsétlen Újvár! Mialatt a magyar és német őrség Komárom felé haladt, — E. Cs. irja — a nyitrai (Ernő vagy Császár?) bástyán egy akna felrobbant és sok hadieszköz, valamint a várat tisztogató néhány moldvai rája is a levegőbe repült. A várban nagy lárma keletkezett. Azt hitték, hogy a vigyázatlanságból eredt robbanást a magyar őrség készítette elő. A törökök egy része lóra kapott, hogy a várőrséget kifossza és lemészárolja. Komárom előtt érték utói őket s azonnal megtámadták. A magyarok szekérsáncot alkotva, védelmi állapotba helyezkedtek. Ámde a kíséretükre rendelt Káplán pasa a támadók ellen fordult: «Az ellenséggel Allahra esküdve szerződtünk, midőn a várból kivonult. Miért akarjátok őket bántani?« A robbanásra hivatkoztak, míre a pasa azt mondta nekik: «az akna felrobbantását minidenesetre láttuk, test190