Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár török kézre kerül

Természetes, hogy ily viszonyok között a nádor minden igyekezete, hogy Újváron segíthessen, kárba veszett. Hiába hivta össze aug. 16-án a nemesi fölkelést; mikor 21-én a felkelő hadon szemlét akart tartani, a táborban egyetlen fegyveres ember nem volt. Ugyanúgy hasztalan fordult aug. 29-én nemcsak a nemességhez, hanem a városi és paraszti személyekhez is, a lakosság nem engedelmeskedett, sőt a hegyek közé s az erdőkbe menekült. Más segítségre sem lehetett számítani. A bécsi jelentés aug. 22-ről azt irja: Az ostromlottak segítségére kevés a remény, mert a segédcsapatok Németországból lassan haladnak előre. Tegnapelőtt Montecuccoli fővezért a láz gyötörte. Újvárban különben 5000 (!) gyalogos és 300 lovas van. Reméljük, hogy a mieink 6 hétig bírják a várat tartani. A nagyvezirnek azonban 20 napon belül kell a várat bevennie, ellenesetben a selyemzsinórt kapja meg.

9) Az újvári őrség mindennek dacára bizott a külső segítségben és bizalmát az is növelte, hogy szeptember 5-én Komáromból 150 hajdúnak sikerült a török táboron át a várba jutnia. Szept. 6-án a törökök a vár nyugati fehér bástyája ellen indítottak rohamot, de az őrség visszaverte őket. Szept. 13.—15-én az ostromlók a vizvezető árkot betöltötték s a vizet mélyebbre ásott gödörbe levezették. Evlia Cselebi irja, hogy Montecuccoli e napokban nagy sereggel érkezett a vár felmentésére, az ellene küldött tatárok azonban visszaverték, mire Montecuccoli visszavonult Erről azonban a magyar történetírás mitsem tud. •) Apponyi Hungarica II. 878. 185