Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár török kézre kerül

Szept. 16-án egy pasa két fehér zászlóval újból megjelent a vár előtt s az őrséget megadásra szólitotta fel; de visszautasították. Szept. 17-én a Frigyes és Forgách bástyák ellen együttes rohamot intéztek, de az őrség visszaverte őket. Szeptember 18-án a várfal aláaknázását kísérelték meg; de visszaüzettek. Evlia Cselebi e két napnak történetét igy adja elő: Szept. 17-én a várőrség kisebb csapatja kirontott, hogy az aknautakat tönkretegye. Vállalkozásuk nem sikerült; de a következő éjjelen a várőrség az ostromsáncban levő törökökre annyi kartácsot, bombát, kézi bombát lövetett és kátrányt öntetett, hogy sok török odaveszett. Szeptember 20-án a várfalak ujabb aláaknázásához fogtak és a Frigyes bástyát támadták meg. Már-már sikerült 17 zászlót kitüzniök, de a védők ágyúikból és puskáikkal olyan sortüzet bocsátottak rájuk, hogy vissza kellett vonulniok. Szept. 21-én a Forgách bástyát, 22-én a Frigyes bástyát rohamozták meg, de visszaverettek. Evlia Cselebi ezt ekkép irja le: Szept. 21-én a fehér bástya ellen ujabb rohamot intéztek. A várba is behatoltak, de kiverték őket. Másnap a perzsa aknák elkészültek s a Fehér bástyának falait felrobbantották — a várőrség azonban az elrontott falakat «ravaszsággal és ördöngösséggel« kijavította. A nagyvezér aknautja előtt levő perzsa aknákat szintén felrobbantották, minek következtében a várfal egy része bedőlt. Erre a Fehér bástya ellen ujabb rohamot intéztek, el is foglalták, sőt a vár belsejét is ostromolni kezdték. Ekkor azonban az öszszes harangok megszólaltak «s az ellenségnek halottja, élője, férfia, asszonya valamennyien minden 186