Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

A következő évek mindinkább meggyőzhették a magyarságot Bécs hadipolitikájának igazi mivoltáról. Az országgyűlések folytonos sürgetése, hogy a végvárakban a német katonaság helyébe magyarokat alkalmazzanak, hiábavalónak bizonyult. Sőt a haditanács egyenesen arra törekedett, hogy mindenüvé lehetőleg idegen katonákat helyezzenek. A király a magyar katonaságot a rendek sürgetésére 1652-ben mindössze 1519 huszárral növelte. Ezekből Újvárba 250, Verebélyre 50, Lévára 100, Palánkra 50, Gyarmatra 50, Szécsénybe 50, Fülekre 100 jutott. Az 1652. május 25-én kiadott császári rendelet szerint Érsekújvárban volt: 600 német gyalogos havi . . . 4996 frt 764 huszár havi 4391 frt 150 hajdú havi 434 frt 15 den 31 tüzér havi 332 frt 26 rendkívüli alkalmazott havi 373 frt összesen: 10526 frt 15 den Szőgyénben 95 huszár, 142 hajdú, 2 puskaműves, 6 rendkívüli alkalmazott, havi 1003 frt költséggel. Léva havi költsége 2439 frt 45, Szécsény 2227 frt 30, Verebély 1049, Fülek 4123 frtot tett ki. Igaz, hogy Érsekújvár fentartása papíron biztosítva volt, de mig a német gyalogos havi 8.3 frtot kapott, addig a huszároknak havi 5.7, a hajdúknak pláne 2.8 frttal kellett beérniök. És ha ezt a fizetést legalább készpénzben kapták volna meg, vagy egyáltalán megkapták volna, hagyján. 1652-ben az érsekújvári katonaság fizetés helyett 20,019 kupa (bödön), a lévai pedig 4865 kupa osztrák főtt sót kapott! Az udvari ka166