Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

niara azonban többnyire posztóval fizetett, mert ezen szép nyeresége volt. A posztó végjét 14— 20 frton vette s a katonáknak 48 frton adta, de nem a bécsi, hanem a rividebb brabanti rőffel mérve. Néha 4 havi fizetést készpénzben, 6 havit pedig posztóban kaptak.

11

6) Természetes, hogy — miután a 10 hónap alatt élniök kellett, az élelmet ott szerezték, ahol tudták. Sokszor — és ez volt a rendes állapot — egyáltalán nem fizettek. 1656-ban a haditanács arra akarta birni a nádort és az érsekprimást, hogy a katonáknak ezúttal csak öt havi zsoldot adjanak. Az érsekprimás azonban a 10 havi fizatést követelte. «Nem látom — irja Lippay György érsekprimás 1656. február 4-én — azt a biztonságot, sőt ellenkezőjét tapasztalom, mert még attól a kevés katonától is, akik a végeken voltak, megfosztatunk. Ha a király 10 havi zsoldot igért, tartsa is meg szavát.« Nem sokat használt, mert mire fizetésre került a sor, a kiutalt összeg már csak 4 havi zsoldira olvadt le.

11

7) De egyéb is történt. Draskovich György győri püspök hagyatékából bíróságilag 50,000 magy. frt jutott az érsekújvári vár építésére. Az 1655. évi országgyűlésen azonban a KK. és RR. kénytelenek voltak vizsgálatot elrendelni aziránt, hová lett a pénz? Egyszerűen a kamara kezén elsikkadt. Lippay György érsekprimás Érsekújvár fallal való ővezésének költségeit magára vállalta, a munkákat meg is kezdte és folytatta, amiért 11

6) Takáts: Kísérletek a magyar haderő feloszlatására. Száza'dok: 1904. 11

7) U. ott. 167