Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

is gyér lakosságát, hogy sokan lakóhelyüket elhagyták. Serényi Pál 1651. szept. 24-én Újvárból azt irja Lippay érsekprimásnak: Jövének hozzám a szegény ügyefogyott söldéniek követjei, mellyek Nagyságodhoz mennek. Ngodat alázatosan kérem, legyen minden jó akarattal hozzájuk, mert kiváltképen nagy szorongatás'ban vannak az Pogányság miatt, szintén spiteren (?) vannak nyavalások; az mi keveset szűrtek is (borból) az mind fenyegetődnek, csak Isten tudja, mint maradhat meg szőllőhegyeken. A nyárhidiakról még különbeket olvasunk az érsekprimáshoz 1656. április 25-én küldött jelentésben. «Kegielmes Uram! Ezek a nyárhidiak, minthogy igen el is keseredtek, elunván az Teöreöknek való számtalan sok adót, mellyet minden esztendőnkint szaporítván, immár eöt száz forintra üt, három százzal feöliebb, mint a kiadót hit levele tartja, el akarnak menny egi ideigh helyektül, hogy talán a Teöreökkel ily formán már alkut csinálhassanak, minek okáért im feöl mentek Ngodhoz nyavaláiok s akarattyok megértesitésére. Ha Ngod annual, hogy elmehessenek, ily conditioval cselekedjen talán, hogy a zár alatt itt maradgianak megh mivel onnét a Nitrán beleöl levő feödeket vehetik s a Ngod szolgálatját ugian végben vigiék. Vannak Kgmes Uram Ngodnak teöb faluijs, a kik ilyen szándékban vannak, ugimint Famad, Kuraly s Német szeögin pedig, a mint most értem, már el is futott, elkeseredvén s unván a Teöreök adónak untalan való nevelkedését, s nem is látom más módját, hogy a Teöreököt az adónak felöl verésétől elfoghassák, hanem ha e faluknak a pusztulást meghengedik«.

11

5) m) Magy. Sión: 1865. 165