Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

hogy a végek tisztjei a jobbágyokat az uraiknak tartozó munkáktól elvonják, a menekült vagy szökevény jobbágyokat törvényes megkeresésre sem adják ki, másokat hadiszolgálatra kényszerítenek, a földesurak jogaiba avatkoznak, hogyha — mint Szőgyénben — a jobbágynak vetőmagja nincs, földjét, kertjét, szőlejét, rétjét lefoglalják, a végházakkal szomszédos réteket maguk részére lefoglalják, a jobbágyokéit fellegeltetik vagy pedig lekaszáltatják és behordják, a földesurak házaiba — akár az erősség palánkjain belül, akár kivül — behatolnak, a szolgákat teszés szerint elfogdossák, a szegény népet néha csoportosan megrohanják, mindenéből kifosztják, bántalmazzák, verik, meg is ölik, marháikat elhajtják, az utasokat fosztogatják, egyeseket meg is ölnek, vetésüket elhordják — s mindezért rendszerint — ha a kapitányokat fel is szólítják, — kártérítést nem adnak. Hogy tehát a jogtalanságok a nemesség és az egész ország kárára ne ismétlődjenek, a KK. és RR. elhatározzák, hogy miként a király is beleegyezett, ezek ellen szigorú vizsgálat tétessék folyamatba. Felújítják az ezek ellen 1608. 2. 1625. 16 és 1647. 24. tc. és egyéb ilyen határozataikat. Mindazok, nemcsak a tettesek, hanem a kapitányok is, ha őket nem büntetik, valamint pártolóik és bűntársaik a vármegyei Ítélőszékek elé idéztessenek és reájuk a büntetés visszavonhatatlanul vettessék ki. Érsekújvár erődítményei is javításra szorultak. Az 1649. évi 85. tc. emliti, hogy falait újból építeni kezdték, de Nyitravármegye lakossága nem bírta a munkát egymagában végezni, végül is a falak teljesen leromlottak. A KK. és RR. kérik a királyt, hogy vagy a szomszédos, tartományok és 57