Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár vidéke Magyarország történetének első századaiban

komárom-megyei Szemerének sz. Mihály templomáról már 1210-ben olvasunk,

2) tehát a vidék egyik központjának kellett lennie. Ezt a nagy területet persze a Szoárd-Lél-Huba törzs és nemzetség csak gyéren népesíthette be, azért később ugyanezen vidéken egyéb telepítések is történtek. így tudjuk, hogy Udvardon, Besenyőn, a Zsitva és Garam mentén már a 11. században besenyők laktak. A garamszentbenedeki apátságnak 1075. évi alapító levelében ugyanis «villa hudwordiensium bissenorum« és «villa bissenorum ad arandum, nomine tazzar« szerepelnek.

3) A második nagyobb telepítés a tatárjárás után történt. IV. Béla király a kunoknak megengedte, hogy Magyarországba visszajöjjenek oly feltétel alatt, hogy megkeresztelkednek. A kereszténnyé lett kunok főbbjeinek birtokokat is adott, akik ezáltal a magyar urak sorába léptek. A kunok ennek folytán Barsban Nemcsényig és Maróthig

4), továbbá Nyitrában és Komáromban is letelepedtek. A Gyoroktól Surányig letelepedett kunok azonban oly rettenetes kicsapongásokat űztek, hogy földjüket, — mint látni fogjuk — elvették tőlük.

5) Ugyancsak a tatárjárás után kerültek németek is Udvardra, akikről ott lesz szó. Mint az eddigiekből látható, Érsekújvár vidéké2) Monum. Eccl. Stríg. I. 195. s) Knauz. A Garam-melletti szentbenedeki apátság 26. Lásd Régi magyar helynevek c. cikkemet. Világosság 1929. 102—103. 5) Pauler Gy. A magyar nemzet története az Árpáidiházi királyok alatt. II. 265—266. 4