Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Pázmány Péter. A Bethlen háboruk

végezésben az is el vagyon végezve, hogy a mely palánkot a végezés ellen a békesség alatt csináltanak, elbontassék. De mi sem elbontását annak nem kívántuk, noha Szőgyén palánkja egyik, akit a jobbágyföldön a békesség ellen csináltanak; és sem katonájátul, sem hajdújától adót, dézsmát nem kívánunk, noha méltán kívánhatnánk, mivel a mi földünkön laknak, szántnak, vetnek; hanem egyedül csak a váróstul kívánjuk és zálogokat is azoktul hozattuk; és mely órában az adót és dézsmát behozzák, azontúl elbocsájtjuk, amint felyül is megírtuk Ngodnak és a több uraknak is.

5

2a) Ettől fogva a szőgyénieknek ugyancsak meggyült a bajuk az esztergomi törökökkel. A szőgyénieknek és kapitányuknak a szandzsákbég tizenegy levelet irt, amelyekben az adó és dézsma beszolgáltatását sürgette. A kapitány állítólag be is szedte tőlük, de visszatartotta. Erre a szandzsákbég egy csapatot küldött ki Szőgyénbe, hogy zálogot hozzanak. A szőgyéni őrség rajtuk ütött, de három vagy — Koháry Péter állítása szerint — öt vitéznek elvesztése után visszavonult. Ezt megboszulandók — a szandzsákbég levele szerint — 2000 (!) magyar Párkány alá ütött. «Az strázsát levágták, akit kaphattak fejét elvitték és némelyek fejek mentségében a lovakrul gyorsan leugrándoztak, a vizben futottak, egynéhány lovaikat elvitték. Azzal nem elégedtek. Éjjel Párkány alá jöttenek, juhokat elhajtottak. A kaput megnyittattuk, a vitézek utánok mentek, kit visszahoztak, kik most is oda vannak.« 5

2a) Német'hy. 299. 108