Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

79 nyiltan kijelentette, hogy Érsekújvárba magyar papot ki nem nevezhet, mert ezzel a csehszlovákokon sérelem esnék. Ezeket s egyebeket emlékiratba foglalva, novemberben szűkebb körben letárgyaltuk és Szüllő még ugyanazon hónapban magával vitte Rómába. Az 1933. év első hónapjában dr. Krofta Kamill meghatalmazott miniszternek a Modus vivendi végrehajtásáról a „Lidové Lysti" lapban megjelent cikke általános feltűnést keltett. A cikk természetesen a csehszlovák kormány álláspontját ismerteti, mely főbb vonásokban a következő kívánságokat tartalmazza : 1. A csehszlovák egyházmegyék határai sehol se lépjék át az államhatárokat. 2. Az egyes egyházmegyék belső elhatárolása szabályoztassék. 3. A rozsnyói egyházmegye a többiek közt felosztandó s az esztergomi egyházmegye szlovenszkói területéből Pozsony székhellyel új egyházmegye alakítandó. 4. Görögkatolikus érsekség létesítése Ungváron. Az egyházi vagyon kérdését az állam egységes kezelés útján kívánja megoldani s annak jövedelmét az egyes egyházmegyék és egyházi intézmények közt oly kulcs szerint felosztani, amely a szükségleteknek megfelel. Ennek egyik előfeltétele a magyarországi követelések elintézése. Minthogy a kormány tárgyalásai „a mi szükségleteink iránt tanúsított abszolút megnemértés miatt" eredményre nem vezettek, a kormány elhatározta, hogy az összes függő kérdésekben egyenesen a Szentszékkel fog tárgyalni. A kormánynak ugyanis az a nézete, hogy az egyházi vagyonnak Szlovenszkóban levő része Szlovenszkóé maradjon. Krofta ama reményének adott kifejezést, hogy a Modus vivendi végrehajtása rövid időn belül megtörténik. Krofta nyilatkozatából kivált annak három pontja érdemel figyelmet. Az ittlevő egyházi birto-