Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

68 sével a csehszlovák törvényhozás egyáltalában nem foglalkozott, természetes, hogy a kegyúri jogra vonatkozólag a megszállott területen még mindig a királyi rendeleteken alapuló törvénykezési joggyakorlatnak kellett volna érvényesülnie, ami azonban nem történt. E bizonytalan állapot káros hatását a lelkipásztorkodásban sokféle alakban éreztette. Színmagyar vidéken a régi földesúr-kegyúr birtokát parcellázták és cseh vagy tót telepesekkel népesítették be, legtöbbnyire másvallásuakkal, mert ezek előnyben részesültek. Ez a körülmény a a kegyúri épületeknek, a templomoknak és plébániaépületeknek fenntartását tette lehetetlenné, mert e terhet a hívekre hárította, miután a telepesek e terhek viselését nem vállalták. Ahol katolikus szlávokat telepítettek le, ott ez anyagiakhoz még lelkipásztori nehézségek is járultak. A magyar plébánosoktól megkívánták, hogy tót híveik lelkiszükségleteiről is gondoskodjanak, de anyagi eszközökről, sőt a fuvarról s a papnak díjazásáról senkisem intézkedett. Maga az államhatalom más módon is beleavatkozott a lelkipásztorkodásba. Az állampolgársági kálváriajárásokról már megemlékeztem. Ennek egyik erőltetett fattyúhajtása gyanánt felemlítem, hogy a szlovák miniszter 1733/1926. sz. a. kiadott rendeletében kimondotta, hogy idegen állampolgárságú lelkésznek a házasságkötésnél való közreműködése tilos. Szerencsére e csodabogár-rendeletet végre nem hajtották. Hogy a cseh kormány milyen rossz indulattal viseltetett a róm. kat. iskolák irányában, a magyarbéli eset bizonyítja. E község saját költségén új iskolát építtetett s elhatározta, hogy annak katolikus jellegét továbbra is fentartani fogja. A kormány, melynek közegei mindenütt a vallásos jelleg nélküli községi vagy állami iskolák léte-