Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

69 sítését szorgalmazzák, az új iskolát nyilvánossági jogától és az államsegélytől megfosztotta. A község ismételt folyamodására végül az iskola nyilvánossági jogát egy évre megadták. Az ezen évben Budapesten lefolyt Szent Imre ünnepségeken a csehszlovákiai magyarság részt nem vehetett, mert ez alkalomra útlevelet nem adtak, bár az ünnepség minden politikai vonatkozástól mentesen, tisztán egyházi jellegű volt. Mindeme kérdések és sérelmek között az első helyet kétségkívül kat. iskoláink ügye foglalta el, amely fokozatosan összpontosított támadások célpontjává lett. Hivatalos és nemhivatalos körökben az a felfogás érvényesült, hogy a politikai községek által fenntartott hitvallásos jellegű iskolák az 1868. évi 38. tc. 25. §-a alapján (?) a község képviselőtestületének határozatával községi jellegűvé változtathatók. E téves felfogás érvényesülése sok helyütt megakasztotta kat. iskoláink fejlesztését, amennyiben a községeknek ez irányban hozott határozatait a hatóságok jóvá nem hagyták, hanem az iskolák fejlesztését a hitközségekre hárították. Sőt még tovább mentek. A politikai községeknek iskolafenntartói kötelezettségét is tagadásba vették, illetve odamódosították, hogy a politikai községek e nemű kötelessége csak segélyezési de nem fenntartási kötelezettség. A pozsonyi tartományi hivatal egyik határozatában kimondotta, hogy „a felekezeti iskola fenntartója csakis a katolikus hitközség lehet és az is, mert iskola fenntartó az, akinek a jog megadatott az iskola létesítésére és fenntartására a törvényben előírt feltételek mellett. Nincs kétség aziránt, hogy e jog nem a politikai községnek, hanem a helybeli hitközségnek adatott meg, ami az iskola jellegéből és elnevezéséből is kitűnik, amelynek ellenesetben „községi" iskolának kellene lennie".