Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

67 désére Szent István napjának megünneplési tilalma tárgyában a belügy- s az iskola és nemzetművelődési miniszterek a következő választ adták : A kormány távol van attól, hogy az alkotmánylevél 121. és 122. §§-ainak rendelkezéseit megsértse és következésképen sz. István emlékének egyházi megünneplésébe beavatkozni egyáltalán nem akar, amennyiben ezt az egyházi ünneplést nem használják fel oly megnyilvánulásokra, amelyek a közrenddel összhangban nincsenek, vagy az állammal szemben ellenséges intenciókat követnek. A szavak elhangzottak, de eredményt nem láttunk, mert az alantas hatóságok tudomást nem vettek róla. Szóval : maradt minden a régiben. A Canonica Visitatiók kérdése is sokat foglalkoztatta a papságot, melynek járandóságai nagyrészt ez okmányokon alapszanak. Egyes hatóságok és bíróságok ugyanis a Canonica Visitationak kétoldalú szerződésjellegét el nem ismerték, amiből sok zavar keletkezett. Egyik ilyen esetben a brünni legfelsőbb bíróság kimondotta, hogy a Canon. Visitatio kétoldalú szerződés jellegével bir. Azonban ez a döntés sem hozta meg a kivánt eredményt, amennyiben a bíróságok és hatóságok oly álláspontra helyezkedtek, hogy a döntés csak az adott esetre szól, ennélfogva minden újabb ilyen kérdésben újabb felsőbírósági döntést kell provokálni. Ezek a külön-külön döntések azonban olykor egymásnak ellentmondottak, minek következtében a zavar csak növekedett. A bajokon részben segített a teljhatalmú kormánynak 8 évvel később kiadott rendelete, amelyben kimondotta, hogy a legfelsőbb bíróságok Ítéletei általános jellegű döntvények erejével bírnak. Minthogy azonban a rendeletnek visszaható ereje nem volt, a múltnak hibáit nem orvosolhatta. A modus vivendi pl. a kegyúri kérdésre ki nem terjeszkedik. Mivel pedig e kérdés rendezé7*