Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

65 tárja fel s a légvárépítőket a rideg és komoly valóság talajára szállítja le. Fejtegetésében a szlovenszkói kat. magyarságnak fenn már ismertetett felfogása alapjára helyezkedik, sőt kívánságaink jogosultságát is elismeri. „A körülbelül fél millióra menő magyar katolikus — úgymond — azt a kívánságát fejezte ki, hogy részükre Szlovenszkóban külön püspökséget állítsanak fel és minthogy kívánságuk a saint-germaini békeszerződésnek is megfelel, a Szentszéknek esetleg ily irányú intézkedése ellen állami szempontból kifogást tenni nem lehet." Végül hozzáteszi : „Természetes, hogy a modus vivendi nagy művének keresztülvitele néhány hét alatt meg nem történhetik. Ha a Szentszék tekintélyének a csehszovák állam által való elismeréséért vívott küzdelem 9 éven át tartott és látnunk kellett a bomlás elharapódzását az egyházpolitikában, el lehetünk készülve arra, hogy az újjárendezkedés is hosszú időt kíván s az egyes kérdések csak lépésről-lépésre s egyik a másik után oldhatók meg. Ezt kivált a kat. köröknek mindenkor szem előtt kell tartamok." „A bekövetkezendő megállapodások előmunkálatai igen terjedelmesek és komplikáltak. Az egyes egyházmegyékből bekivánt szakvélemények és javaslatok megvizsgálása erősen folyik, de érthető, hogy egységesítésük és egymásba való kapcsolódásuk nehéz feladatot alkot. A pápai nuncius személye azonban biztosítékot nyújt arra, hogy a jövő megállapodásokat egyesegyedül az összegyház érdekei fogják irányítani." A modus vivendi tárgyalások tehát tovább folytak, egyelőre minden nagyobb eredmény nélkül. Legnagyobb nehézséget okozott a prius kérdés. A cseh kormánynak, illetve Benes külügyminiszternek, aki a kormány nevében a nunciussal tárgyalt, az volt a kívánsága, hogy mindenek3