Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)
61 benyújtották. Ezt a memorandumot Nagyszombatba is elküldtük ama kérelemmel, hogy hivatalos úton terjessze fel Rómába. A másik memorandumnak kidolgozása már körülményesebb volt, amennyiben a rendelkezésünkre álló összes sérelmi adatokat részletesen magában foglalta. Ezt teljesen bizalmas körben olvastam fel, nehogy valami idegen területre szivárogjon ki belőle. Mindenekelőtt a Szentszéket a cseh kormánynak a modus vivendi-vel kapcsolatos szándékairól tájékoztattuk. Minden megkérdezésünk nélkül, sőt akaratunk ellenére el akarnak végleg szakítani az esztergomi egyháztól, melynek több mint kilencszázadon át hűséges fiai voltunk és maradni akarunk. Az elszakítás után pedig a tótnyelvű egyházmegyék közt felosztani akarnak akkép, hogy a kat. magyarság mindenütt kisebbséggé degradáltassék. E tervnek megvalósulása esetén következményei beláthatatlanok. A hívő magyar nép büntetésnek fogja tekinteni és a papságot fogja érte okolni. Évszázadokon keresztül hitéért küzdött és vérzett és most az Egyház bünteti ? Tizedelésre vagy feloszlatásra csak a gyáva és hazaáruló csapatokat ítélik. Erre a kat. magyarság rá nem szolgált. Eddig a magyarság egy tömegben élhetett Pozsonytól Ipolyságig és tovább, egy nagy családot alkothatott, hitben, szeretetben és nyelvben eggyé olvadhatott. Ki lesz lelki gondozója, ha 3—4 tót nyelvű és nemzetiségű egyházmegye közt osztják széjjel ? Maga az apostoli adminisztrátor úr is^ panaszkodik, hogy legalább 100 papja hiányzik. így akarnak e bajokon segíteni ? Mindez a hitnek veszedelmét jelentené. Mert a magyar sohasem válik csehhé, hanem lesz belőle protestáns, mint a 16. században. A magyar nép mikor hiteért küzd, egyszersmind nemzeti jogaiért is küzd, és megfordítva. Az apostoli admtúra területén a kat. magyar-