Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

5 ség joghatósága az osztrák területen továbbra is fennmaradt és ma is teljes épségben fennáll. „Az más világ volt. Ma az egyháznak jogaival keveset törődnek", mondotta a hercegprímás. Január végén ismét Esztergomban jártam, de a hercegprímással nem beszélhettem, mert 28-án püspöki értekezletet tartott Budapesten. Az átkelés a hídon már csak cseh katonai igazolvány ellenében történhetett meg, amelyet a papság csak kivételesen kaphatott meg. A hercegprímás aggodalmai teljes mértékben alaposaknak bizonyultak. A csehek a határt elzárták és ezzel az érsek és ittrekedt papsága közti érintkezést is megszakították. Hogy a megszállott terület egyházkormányzatát lehetetlenné tegyék, Bdthy László, nagyszombati érseki helytartót internálták, majd márciusban a csehszlovák területről kiutasították. A hercegprímás erre nagyszombati érseki helytartóvá Oswald Richárd nagyszombati kanonokot nevezte ki. E kinevezés a papság körében általános megelégedést váltott ki. Oswald Richárd ugyanis ismert tót egyházi iró és publicista volt, aki a mérsékelt politikai irányzat hive lévén, igazságérzetében a nemzetiségi túlzásoktól távol maradt. Ezért a magyar papság is szeretettel és tisztelettel vette körül. Az egyházkormányzattal persze soha nem foglalkozott és a nagyszombati vikariátus intézménye szűkre szabott régi jogkörénél fogva sem volt alkalmas arra, hogy az esztergomi óriási egyházmegye Csehszlovákiához csatolt részének teljes kormányzatát zökkenések nélkül elsajátítsa és folytathassa. így az időnként Esztergomból kapott utasítások szerint kellett dolgoznia annyival inkább, mert a hercegprímás nem teljes joghatósággal ruházta fel. Viszont a nacionalizmussal túlfűtött hatóságokkal szemben már anyagi okokból is bizonyos függőségben