Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

58 geíték ! Oly színképe volt az eljárásnak, mintha az egyházjog a fizetni nem akaró adóst védené a hitelezővel szemben. A hitelező véletlenül magyar volt. Ha a híveknek papjuk ellen panaszuk van, természetesen jogukban áll az egyházi hatósághoz fordulniok, amelynek viszont kötelessége a tényállás felderítése végett a tárgyilagos vizsgálatot elrendelnie. Ezt az egyházjog előírja. De sehol sem találunk paragrafust arra, hogy az egyházi hatóság adjon útbaigazítást és tanácsot a panaszosoknak, mit tegyenek, ha nekik nem tetsző papjuktól szabadulni kívánnak. Lázongó elem mindenütt akad, amely a plébános legideálisabb szándékait és törekvéseit is meghiúsítani törekszik. Aláírásra pedig az emberek mindig kaphatók, kivált akkor, ha a plébános járandóságait szorgalmazza. Ilyen feljelentések a cseh megszállás alatt divatba jöttek. A cseh agrár és a kommunista pártok embereinek ez volt egyik leghasználtabb fegyverük a magyar papság ellen. És a papság az ilyen „hívek" igaztalan támadásaival szemben soha védelemben nem részesült, neki elégtételt senki sem szolgáltatott. Teljesen önmagára hagyatva küzdött az igazságért, önmagáért és igazi híveiért. Cseppet sem csodálom, hogy papságunk nagyobb részét az ilyen kellemetlen tapasztalatok elkedvetlenítették sőt egyeseket a meddőnek látszó munkától, fáradságtól és küzdelemtől elriasztották. Arra a meggyőződésre jutottak, amelynek Gschwendtner egykori bpestbelvárosi plébános ily drasztikus módon adott kifejezést : wer sich der katholischen Sache annihmt, ist ein L..p! Szüllő mindezt látta, de azt is jól tudta, hogy az álló víz megposhad és mindenre használhatatlanná válik. Az ő politikai programmja nem abban állott, hogy elégedett embereket lás-