Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

59 son maga körül, hogy bennünket tétlenségre kárhoztasson oly megokolással, hogy bele kell mindenbe nyugodnunk, mert úgysem segíthetünk magunkon. Az ő programmja ez volt : az elégedetlenséget állandóan felszínen tartani és állandóan mindenki hallatára hangoztatni azt, hogy nem fogunk, mert nem akarunk megnyugodni a jelen állapotoknak annyiszor hirdetett örökkévalóságában. A papságot mindenképen egy zászló alatt kellett felsorakoztatnia. Néhányan hűségesen kitartottunk mellette. A helyzet lassan javulni is kezdett, dacára annak, hogy a nagybizottsághoz fűzött reményeink meghiúsultak. Dr. Serédi Jusztinián hercegprímás. A modus vivendi. A magyar katolikus papság álláspontja és memoranduma. A „prius" kérdés. Ujabb sérelmek. A dolgok kedvezővé fordulását nagyban elősegítette, hogy a Szentszék az esztergomi érseki széket alig négy hónapi üresedés után betöltötte. Dr. Serédi Jusztinián, az új hercegprímásban Rómának bizalmasát és kiküldöttjét iáttuk, akinek segítségére és útmutatására egyre szorongatóbbá vált helyzetünkben gyermeki bizalommal számíthattunk. Midőn első ízben ketten előtte megjelentünk, azonnal láthattuk, hogy kegyelmes főpásztorunk teljesen tisztán látja helyzetünket. Az a tudat, hogy a prímási székbe a katolikus Egyház központjából küldötte a Szentatya választottját, új lelket öntöttek sziveinkbe. 1927. dec. 17-én létrejött a Szentszék és Csehszlovákia közt a modus vivendi. Ez a teljesen új egyházjogi fogalom és kifejezés: „megélhetési mód", — mintha már eleve a „non habentes manentem civitatem", a nem állandó lakók, vagyis egyenesen az itteni kat. magyarság