Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

57 ség tagjai sem dogmatikát sem egyházjogot nem tanultak.. Azért szükséges, hogy a napi sajtónak papi munkatársai is legyenek, akik az egyházat érintő kérdésekben a szerkesztőségnek rendelke­zésére álljanak. Ezt tettük mi a PMH-val, mely­nek egyházi vonatkozású közleményei előzőleg papi cenzúra alá estek. Az elriasztó példa : Franciaország szemünk előtt lebeghet. Ott a papságot a sekrestyére szorí­tották ; ezalatt a kat. sajtó legyöngült, az ellensé­ges sajtó pedig a hatalmat magához ragadta. Mire a bajt észrevették, már késő volt. Mindenesetre érdekes, hogy ilyen szigorú, valósággal rendtörvényszámba menő rendeletet sehol a világon ki nem adtak, csak nálunk. Még a történelmi országok püspökei sem tették. Sok szó esett már például a kat. magyarság sérelmeiről, amelyekről elsősorban a papság vesz tudomást. Elképzelhető-e, hogy az egyházi cenzúra, mely a nacionalizmussal telített fölöttes hatóságá­nak intenciói szerint cselekszik, e sérelmek hír­lapi közlését megengedi ? De lám. Hlinkáék keresztény lapja azóta is szidja és támadja a magyarságot. Ha egyiknek joga van a támadásra, a másik féltől sem szabad a védekezés jogát megvonni. Ha azután valaki a személyeskedés terére lép, vagy a papi tisztesség­ről megfeledkezik, a püspöknek mindig módjában áll a kánonok ollójával az ilyen vadhajtásokat lenyesegetni. A legjobb törvény is többfélekép értelmez­hető és magyarázható. Egyik plébános kénytelen volt perbe fogni utódját, mert a javadalom átadásából eredő köte­lezettségeinek eleget tenni nem akart. Az egyházi hatóság a kánonjog paragrafusaira hivatkozva felfüggesztéssel fenyegette meg, ha a pert vissza nem vonja. Az adóst a felfüggesztéssel nem fenye-

Next

/
Thumbnails
Contents