Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

53 Ujabb sérelmek. Csernoch bíboros hercegprímás halála. Az 1927. esztendő a depresszió évének mondható. Szüllő kedvező hírekkel tért vissza Rómából, már t. i. annyiban, hogy az egyházi viszonyokban változás egyelőre nem várható. Qui habet tempus, habet vitám. Róma és Prága között a diplomáciai összeköttetést még fel nem újították, bár Marmaggi pápai nuncius utódja Ciriaci a kormánnyal való tárgyalásokat megkezdte és Krofta miniszter a nyár folyamán Rómába ment, ahol a tárgyalásokat a Husz-konfliktus likvidálására folytatták. Itthon azonban a csehszlovák sajtó egyre határozottabban hangoztatta, hogy az esztergomi egyházmegye feldarabolása hamarosan meg fog történni és a szlovenszkói egyházmegyék új határokat nyernek. A terv szerint az újonnan felállítandó nagyszombati egyházmegye határai keleten a Vágig terjednének, a Vág és Garam közti terület a nyitrai egyházmegyéhez csatoltatnék, a Garamtól keletre eső részt pedig a besztercebányai püspökség kapná meg. A rozsnyói püspökséget megszüntetik és egyházmegyéjét részben Kassa, részben Besztercebánya között osztanák fel. Természetes, hogy az egyházi birtokok is felosztás alá kerülnének. Közbejött Csernoch bíboros hercegprímás halála. Élete és főpapi működése legsúlyosabb, legválságosabb éveiben is velünk, elszakított fiaival érzett, szenvedett és tanácsaival mindenkor segítségünkre volt. Hatalmas befolyása a Vatikánban éppúgy, mint a magyar kormánynál a csüggedőkbe reményt, a küzdő élharcosokba pedig új erőt és kitartást öntött. Halála után úgy éreztük, hogy magunkra maradtunk. Mintha bizonyos tespedés, sőt álomkór nehezedett volna reánk és minden akciónkra. Az évek