Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

54 óta tartó küzdelem sikertelensége s ellenségeink állandó előretörése mintha kifárasztott volna bennünket. Sokan már nyíltan hangoztatták : minden küzdelem hiábavaló, gyengék vagyunk, bele kell nyugodnunk áldatlan helyzetünkbe. A nagybizottság működése megbénult. A kat. magyarság tömörítése nem sikerült úgy, ahogyan azt elképzeltük, a kisszeminárium és internátus létesítése elé újabb akadályok gördültek, a kat. sajtóvállalat, a kat. iskolaszövetség ügye megfeneklett. Maga a nagybizottság léte és fennmaradása is kétessé vált. A kormányhatalom ellenséget látott benne s ennek hatása alatt az egyházi hatóság sem támogatta, sőt olyan kijelentést tett, hogy ha a nagybizottságot összehívjuk, kénytelen lesz feloszlatni. Erre az ügyvezető elnök le is mondott, a papság egy része pedig az annyira kedvelt és kényelmes kulisszák mögül figyelte a továbbiakat. Közben sérelmeink tovább szaporodtak. E helyütt csak a feltűnőbbeket említem. A katolikus autonom hitközség Pozsonyban nagy egyházi és kultúrfeladatot teljesített fennállása óta. Megválasztotta a városi kegyuraság alá tartozó plébánosokat, a kat. iskolákat fenntartotta, egyházi adót vetett ki stb. A nacionalizmussal telített bürokrácia ennek ügymenetébe is beleavatkozott, működését megbénította, végül az egyházhatóság az autonom hitközségnek vezetőségét felfüggesztette és helyébe gondnokságot állított, amelynek nagyobbik részét szlovákok alkották. Érsekújvárban az iskolaszék választása egyházi jóváhagyást nyert ugyan, de — minthogy kevés szlovák került be — az egyházhatóság a rendszabályokban előírt létszámon felül önkényesen 4 új szlovák tagot nevezett ki. Selmecbányán pedig a kormánybiztos az iskolaszék tagjait egyszerűen kinevezte.