Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

52 el nem fogadhattam, hanem a következő ellenjavaslatot tettem : hozassák rendbe először a kegyúri épületeket s a költségösszeg huszadrésze alkossa az átlagot a kegyúri terhek megváltásánál. Ezt viszont ők nem fogadták el. Minden a régiben maradt. Az alkudozásokat amúgyis ama feltevésben folytattam, hogy ha az anyaországhoz visszacsatolnak, a jogos és törvényes kegyúr, azaz a hercegprímás fogja az ügyet eldönteni. A magyar kat. püspökség ügyét egyelőre senki sem bolygatta. A PMH. karácsonyi száma azonban újból felszínre vetette. A helyes és elfogadható álláspontot ennélfogva újból le kellett szegezni, hogy minden félreértésnek elejét vegyük. Róma maga is arra törekszik, hogy minden népnek saját nemzetiségű papjai és püspökei legyenek. Róma a csehszlovenszkói nemzetiségek számáról és elhelyezéséről kellőleg tájékozódott és a katolikus magyarság háttérbe szorításával is tisztában van. Ha a csehszlovák kormány a jog és történelmi igazság alapjára helyezkednék, önmagának kellene kívánnia, hogy ennyi magyarság megnyugtatására 2—3 magyar püspök neveztessék ki. A mai viszonyok közt persze erre hiába várunk. Nekünk egy apostoli vikáriusra vagy adminisztrátorra van szükségünk, aki teljes püspöki joghatósággal kormányozza a reábízott területet. Annak idején az apostoli adminisztrátor megígérte, hogy magyar vikariátust (amivel be nem érhetjük) létesít, de ezt az igéretét sem váltotta be. A Szentszéknek azonban más mód is állhat rendelkezésére, hogy a nyelvi, nemzeti és iskolai kérdésekben, ha jogos panaszok merülnek fel, jogorvoslatot találjon. Oly országokba, ahol kettészakított egyházmegyék vannak, apostoli delegátust küldhet, aki a vitás kérdéseket megvizsgálja és döntőleg intézkedik, esetleg a Szentszékhez tesz előterjesztést.