Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

22 volt: Directorium Romano-Tyrnaviense, amelyen a magyar papság méltán megütközhetett. Igaz, hogy a Szentszék Nagyszombatban apostoli adminisztraturát létesített, ezzel azonban azt az esztergomi egyházmegye testéből ki nem metszette. Az esztergomi egyházmegye tovább is fennáll, csakhogy egyik részében — az érsek jogainak gyakorlásában akadályozva lévén — apostoli adminisztrátor működik és kormányoz. Ha pedig nagyszombati egyházmegye nincs, úgy rómainagyszombati egyházi naptár sem lehet, valamint a papság a szent mise kánonjában, amikor püspökéről megemlékezik, ma is János érsekről emlékszik meg, mert róla kell megemlékeznie. (A magyar papság egy része túlzott lojalitásból a „Pál" nevet említette, ami erős vitára is szolgáltatott alkalmat.) A Codex az ilyen apostoli adminisztraturák részére külön székesegyházat és külön székeskáptalant elő nem ír, nem engedélyez, azaz a nagyszombati apostoli adminisztraturának székesegyháza és székeskáptalana továbbra is Esztergomban maradt, miután a Szentszék fenti dekrétuma értelmében a nagyszombati apóst, adminisztratura nem külön egyházmegye, hanem az esztergomi egyházmegyének része (pars Archidioecesís Strigoniensis). E székesegyház ünnepeit tehát az egyházmegye szlovenszkói papságának is meg kell tartania. De mi történt ? A székesegyháznak két védszentje van : Nagy Boldogaszszony és sz. Adalbert. Mind kettőnek ezen ünnepi minőségjelzése kimaradt, sőt sz. Adalbert napját az őt megillető első rangról (dupl. I. cl.) közönséges napra fokozták le. Pedig sz. Adalbert cseh származású prágai püspök volt, aki tehát már e címen elnézésre számíthatott volna Csehszlovákiában! Éppen így kimaradt a székesegyház felszentelésének emlékünnepe is. így módosult a