Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

101 vetkező minden naptári év végéig annyiszor 40 koronát fizessen be az egyházmegyei pénztárba „magyar kat. tanítóképzőre" megjelöléssel, ahány magyar tannyelvű osztálya van az illető róm. kat. iskolának. Ugyanakkor elrendelte azt is, hogy minden róm. kat. iskolaszék küldje ki december végéig megbízottját a magyar Katolikus Tanácsba, mert ellenesetben a megbízottakat az egyházi főhatóság fogja kinevezni. Mindkét rendelet a pusztában elhangzó szó maradt. Ennek oka az általános bizalmatlanságban keresendő, amellyel a papság és hívek a magyar Kat. Tanács vezetőségét már kezdettől fogadta. E bizalmatlanság azóta sem enyhült, sőt növekedett és természetesen kiterjedt arra a máskülönben fontos és szükséges intézményre, amelyet a cseh kormány támogatásával terveztek. Az iskolaszékek megbízottjaikat be nem jelentették. Erre az egyházi hatóság az iskolaszékek megbízottjaiként 120-at kinevezett. A kivetett egyházi adó befizetése is elmaradt, aminek többrendbeli oka volt. Ott, ahol a kat. iskolát a hitközség tartotta fenn, az év végén akkora készpénzmaradványról álmodni sem lehetett, hogy ez új és tetemes adóra kifussa. A hitközségek iskolai befolyt adója rendszerint a szükséges kiadások fedezésére sem elegendő. Ahol pedig a róm. kat. iskolát a politikai község tartja fenn, az új adó beillesztése a község költségvetésébe utólag lehetetlen volt. (Meg kell jegyeznem, hogy az iskolai költségvetések teljes beillesztése sok helyütt a közigazgatási hatóságok tetszésétől függött.) Az egyházi hatóság azon esetre, ha e hozzájárulás az iskolai költségvetés terhére nem fedezhető, megengedte, hogy az összeg a templompénztárból előlegeztessék. Ha pedig ez sem volna lehetséges, az iskolaszékek a megfelelő összegeket