Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Nyomtatásban megjelent tanulmányai

gyar költői triász mindegyikéhez kapcsolja őt valamelyes sajátságos, érdekes kapocs. A legnagyobb hatással volt egyéniségére, költészetére Petőfi, legnagyobb szeretettel és a legtöbbet Aranyt olvasta. És a legtöbb hasonlatossága a természet rajongó kultusza révén — Tompával van — Tompa költészetének éppen úgy, mint Hviezdoslávénak legjelemzőbb vonása; természetszeretete. Tompa merengő lelke megértette a természet titkait és senki sem érezhette nálánál jobban a szabad természet szépségeit. Neki valósággal mesélnek a sziklák, hegyek, források, élő, beszélő személyekké válnak a virágok és kedves, bájos regéket regélnek neki vágyaikról, szerelmükről, csalódásaikról, boldogságukról. Ez a nagy természetszeretete mily meghatóan nyilatkozik meg a Virágregékhez irt Előhangban : Szent természet! Dajkálkodó anyám. Szeretlek én kimondhatatlanúl ! Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám, Lombod, virágod, ha sarjad, ha hull. Tanulni menvén hozzád : megjövök Édes kincsekkel, mint a fürge méh, Megkönnyebbülök karjaid között, Ha szivem bú, szemem könny terhelé. Holdvilágon és csillagfényénél, Midőn a föld álomba szendereg: Mint aki szól, érez, mint aki él, Halk suttogást hallok közöttetek ! És látok járni-kelni, nesztelen, Remegve érni egymás ajkihoz, És mintha érteném : hogy a szerelem, Hogy bánat és vágy, ami összehoz. Szilaj viharban zúg a rengeteg, S távol nyögést, sirámot hallani. 54