Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Nyomtatásban megjelent tanulmányai

„A CSŐSZ FELESÉGE" (Hájnikova žena) Schöpflin Géza fordítása Nem szeretném, ha ez a pár sor irásom úgy tűnnék fel, mint udvarias gratuláció a fordítóval szemben. Schöpflin Géza nem szorúlt rá. Magam se vagyok a bókoló emberek fajtájából való. Azt akarom, hogy ez a kis ismertetés kegyeletes megemlékezés legyen a velünk évszázadok óta békésen együttélő nemzet legnagyobb költőjéről. Mert Hviezdoslav-Országh Pál ezt megérdemli. A magyar kultura egy szerény munkása egy magyar professzor hajtja meg az elismerés, a kegyelet zászlaját a szlovák költői triász legnagyobbika előtt. Annak jeléül is, hogy az eszmények világában, a költészet, a művészet birodalmában nincsenek nemzetiségi, felekezeti ellentétek, kérdések. Ott az eszményire, a szépre való törekvés egyesit mindenkit, akinek van fogékonysága az eszményi szép, a művészet iránt. Amily szeretettel ölelte magához, a lelkéhez, a nagy szlovák költő Hviezdoslav a magyarok lánglelkü Tyrtalosát, a szerelem, a szabadság zengzetes dalnokát: Petőfit, amily szeretettel olvasgatta csaknem nap-nap mellett a mi Aranyunk bús regéit a magyarok mythikus koráról és művészi balladáit, annyi megértő szeretettel olvasgatjuk mi is Hviezdoslav ódáit a szabadságról, vágyait, reményeit nemzete nagyságáról, fájó könnyeit a zsarnok Habsburgok elnyomó törekvései fölött és annyi élvezettel merülünk el a természet szépségeit festő leiró költeményeinek olvasásába. És ilyen szeretettel fogja olvasni a magyar ifjúság is, ha kezében lesz Hviezdoslav müveinek magyar fordítása, még pedig olyan avatott poéta tollából, amilyen Schöpflin Géza. Hviezdoslav-Országh Pál a szlovák költői triász legnagyobbika. Ez kétségtelen. És érdekes, hogy a ma53