Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Nyomtatásban megjelent tanulmányai

szedve irja elő a külsőségeket, szertartásokat, hanem azt tanitja, hogy „az Isten lélek s akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják". Azt a vallást, mely az egyéniséget nem nyomja el, nem erőszakol rá az egyénre vakon tanokat, sőt azt tanitja, hogy „keressétek és kutassátok az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket". Azt a vallást, melynek legfőbb törvénye, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", melynél fenségesebb törvény el sem képzelhető. A Krisztus hitét, az evangyélmi vallást értjük alatta. Ilyen hit, ilyen vallásosság ihlette Tompát is, amikor a szószéken hiveinek prédikált, amikor beszédes ajaka imádságot rebegett a Mindenhatóhoz, amikor lantján szent áhítatának húrjait pengette. Nagyon hálás és szép téma lenne az ő egyházi beszédeit, az ő imádságos könyvét: az Olajágat méltatni, mi azonban ezúttal csak vallásos költészetére terjesztjük ki figyelmünket. A költőt keressük fel, amint magányos perceiben a Mindenhatóhoz fohászkodik, gondolkodik, töpreng a vallás nagy kérdései felett, lelke átröpül oda a másvilágba, ahol nincs többé kín, nincs szenvedés. Tompa Mihály egész lelkében, a maga teljes valóságában mélyen érző, vallásos lélek volt. Hogy azzá lett, az több körülményben leli magyarázatát. Gyermekéveit nagyszüleinél : Igriciben töltötte. Itt, nagyapja, a derék, becsületes Tompa György már a gyermek szivébe belecsepegtette a biblia szeretetét; beléoltotta az igaz, rendithetetlen hitet. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon végezte, s „a pataki tanárok erős egyházias érzülete, gondolkozása mélyen meggyökerezett a lelkében, amely már alapjában is fogékony volt Istennek hódoló imádására s felséges müveinek csodálására. Később a papi pályára lép, ahol mindig a vallás tárgyaival, a bibliával foglalkozik, azzal a könyvvel, melynek csodálatos szellemvilága, magasságai és mély43