Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

Wallentínyi Samu dr. sirján azt az emléket, amely méltó lesz ahhoz a másik emlékhez, amit ő állított magának a mi sziveinkben. * Eperjesi távirat közli, hogy a sárosi magyarság nagy halottjának temetése hétfőn délután 4 órakor lesz Eperjesen. Sftivia &fteàfe**> Hajnalban értem Eperjesre. Még nem is pirkadt keleten és már is róttam az utcákat... a mult emléke volt velem. Huszonöt évvel ifjabb lettem, mint akkortájt a matúrán, sok édes, bús emlék röpített az élet hajnala után. Benéztem itt egy kapualjba, amott egy kerítésen át, egy kis ablakon leselkedve, itt már az első csoda várt : pislogó mécsnek világánál tanúi valaki álmosan, az én diákkamrám utódja és — mintha én ülnék ottan és én tanulnék ábrándozva, hogy előttem a cél, az út és sajnálnám a bánatarcu, a kint leső öreg fiút. ...A kalimpáló sziv szavától vezetve jártam szanaszét s egy ablak alján visszahívtam a szívnek első szent hevét: mily boldog voltam egész napra, ha csak egy percig [láthatám s gyásznapokként könyveltem el, ha nem nézett ki ablakán. Muskátli van az ablakközben, eszembe jut a szörnyű vád hogy gyakran eltakarta nékem, egy kedves arc mosolyát. ... A kollégium folyosóján az édes dohszag megcsapott, óh, akkoriban nem éreztük az iskolapadillatot. Valahogy szűkebb, kisebb lett itt a folyosó, a tanterem, 32