Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

tapasztalásom, hogy a töretlen utakon való elindulásban nagyon sok emberi gyöngeség került fölszinre. Nos, Eperjesen máskép volt, Eperjesen a megnehezült sors kiváltotta a lelkekből a legnagyobb erősséget: a tiszta jóságot, amivel egymásban a jót igyekeztek megtalálni és ez a megtalált jó vált az ottani magyar élet legerősebb összetartó kapcsává. Megtalálta önmagát a magyarság, amely felösmerte, hogy csak egy nagy emberi összefogással és szolidaritással tudja magát megtartani, de testvéri módon megtalálta magát az egész őslakosság, a szlovák a magyarral és változatlanul élik tovább a maguk régi tradicionálisan testvéri életét. Ebben a nagy lelki folyamatban volt áldott kárász Wallentínyi Samu dr. lelke és erre az új ember-keresésre és az egymást elvesztett népek egymást újból megtalálására predesztinált egyéniségére. Az izzó magyarságú tanár, aki nem kerülhette el az igazak kálváriáját és nyolc esztendeig kellett hányódnia a kenyértelenség gondjai között, a legszebb példáját adta az őslakosság és a testvérnemzetek egymást megbecsülésének, amikor éppen olyan szeretettel gondozta és nyesegette a szlovák palántákat, mint a saját nemzetéből valókat és ez a munkája nem volt hiábavaló, mert a kezei között nevelkedett új szlovák generáció valóra fogja váltani az ő szent örökségét: a szlovenszkói testvériség álmát. Lesznek, akik majd megirják ennek a gazdag életnek teljes történetét, én csak néhány halvány vonással akartam érzékeltetni ennek az elköltözött nemes embernek a portréját, amely élesen belerajzolódott a sárosi szivekbe és nagyon sok szlovenszkói szivbe. Magyar szivekbe, amelyek ma megindult fájdalommal hajolnak egy ravatal fölé és fölérzik azt a nagy veszteséget, amely ennek az értékes életnek kimultával valamennyiünket sújtott. Hiszem, hogy a szlovenszkói magyarság fölállítja 31