Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

Mennyi szin, mennyi egyéniség, mennyi jóság és meleg sugárzás hunyt ki egyetlen szempárral ma a sárosi magyar szigeten. Micsoda ragyogó vitalitás, alkotó és megtartó erő, mely egy különös elhivatás varázslatával nagy közös sikba hozta a magyar kulturélet összes külön sikjait s a kulturateremtés munkájában egyforma biztonsággal és célját tudó akarattal használt föl katedrát és pódiumot, szélesebb közületeket és szűkebb családi otthonokat, az ünnepélyes tanácskozás zöld asztalát és a fehérasztal játszi jókedvét, iskolát és templomot, kaszinót és szalont, az eleven szót és a nyomtatott betűt. Ha a formákat nézem, változatos, gazdag élet, az alkotókészség sokágú kifejeződésével, de ha a lényeget, ügy megtalálom egy nagy kulturember együtemű életét,, mert hiszen a tér és a munkahely változhatott, de az ütem és a tartalom mindig csak egy volt : a művelődés,, a kultura. A középkor Gothájának, Heidelbergjének és a kis olasz centrumoknak tradicionális korát és jelentőségét közelitette meg Wallentínyi Samu az ő Széchényi-Körével a régi Eperjes békeéletében. Állandó, egyenletes kulturmunka jelentette ezt a tevékenységet a maga irodalmi estélyeivel és müvészdélutánjaival. Soha nem pihenő energia fült és gyümölcsözött hétről-hétre ebben a lendületes munkában, amely állandó lüktetésben tartotta a sárosi magyarság életét, igényekre és fővárosi értékmérésre nevelte s annyira kimélyitette benne a komoly kulturális élet igénylését, hogy ez a munka még a megpróbáltatás napjaiban sem szűnt meg és Wallentínyi Samu szelleme ott fog dolgozni ezután is a sárosi magyar csapat élén a magyar szóért, a magyar művészetért, az évtizedek munkájával kicsiszolt nemzeti értékek megtartásáért és fölemeléséért. Kisebbségi sorsunkban az volt talán a legnehezebb 30