Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

nem tévedtünk el teljesen, ha veszteségeink romjaiból megifjodott Phönix madárként mindannyiszor uj életre támadtunk: Néked köszönhettük. Az örökszépnek, a fenségesnek berkeiben ott voltál Te honn, ott volt a te világod. Ott vert gyökeret élted fája s hajtottak nyilásba szivednek hervadhatatlan virágai, illatot árasztva, édesbús regéket rebesgetve, diadalmi hőskölteményeken lelkesedve, játszi dalokat pengetve, fenséges nagy rendszereket hirdetve... szárnyaidra vetted szárnyalni kivánó lelkünket s vitted, vitted a múltnak harcain s a jelennek tévedésein át a jövőnek sóvárgásába, magasztos örök értékek világító szövétneke fényébe. Aki így szerettél, igy ihlettél bennünket, — tudunk-e elszakadni Tőled? Szeretett jó tanárunk, drága Samu bátyánk, nagyon megsiratunk, mert nagyon szerettünk Tégedet és szeretni fogunk sírodtól sírunkig. Isten Veled! <ICeH*%e£M<uiM A&adm dà., miskolci főorvos, egyetemi magántanár, búcsúja egy újságcikkben Eperjes. Szép ifjúság. Gimnazista évek... Wallentínyi Samu ... Melegség, napsugár, feltörekvés, első sikerek. . . Magyarul irni, hogy a próza is versbe fakadjon . . . Mindez tulajdonképpen egy fogalom. És mindegyiknek édes apja Wallentínyi Samu dr. megdicsőült Mesterem, az eperjesi kollégiumban a magyar nyelv és irodalom tanára. Most a forrón szeretett sárosi földben készül röggé, kalásszá, virággá válni. A szelleme már régen tanítványaiban aprózódott fel s mi ezt az értéket utódjainkkal mentjük az örökkévalóságba. 26