Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

Tested legyőzve im itt most nyugtot talált, de hired, neved, emléked legyőzte a halált. Emléked, amelyet magadnak Magad emeltél, a „Széchényi kör" évkönyveiben, bennünk, szivünk, lelkünk, elménkben — ércnél maradandóbban — velünk mindvégig él ! Isten Veled ! Isten Veled ! Hákpáti búcsúszava a legrégibb tanítványok nevében Szeretett jó tanárunk, drága Samu bátyánk ! Legöregebb volt tanítványaid nevében búcsúzom el tőled. Zokogó lélekkel teszem. Nékünk szólt három évtizeddel ezelőtt ideálokért hevülő és ideálokat adó hivatásodnak zsengéje. Részesei voltunk szived eszményi világának, tanúi mérhetetlen boldogságodnak és egyben elbírhatatlan fájdalmaidnak. Mindenből bőségesen juttatott a sors keze neked. Ha szivednek, amely a legnagyobb veszteségekben sem szűnt meg lelkesedni és szeretni, az élet tragikusan fájdalmas kínszenvedéseiért némi kárpótlást nyújthatott hálás szeretetünk, őszintén hü ragaszkodásunk, úgy nem voltál teljesen elhagyatva sohasem, még legnagyobb elhagyatottságod idején sem: tövises utadra a szeretet és hála virágait hinteni meg nem szüntünk. Olyan őszinte, olyan igaz volt a szeretetünk Te irántad, mint amilyen őszintén és igazán karolta át szivünket a te szereteted. Nem is tanárunk voltál, hanem testvérünk. Szived csak szeretni tudott. Pazarúl ontotta magából az eszményi világ romolhatatlan kincseit. Ha az életnek sötét ellenmondásaiban 25