Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

E század küszöbén, idegenből egy ifjú tanár szakadt városunkba. Alig két évvel azután szertejárt a hir, hogy Horváth Ödön dr.-t, a „Széchenyi kör" titkárát közigazgatási Ítélőbíróvá nevezték ki. Mi, akik a „Széchenyi kör" életében aktív részt vettünk, akik annak szervezetét ismertük, jól tudtuk, hogy annak léte, virágzása a titkár személyén fordul meg. Azzal fejlődik, emelkedik, virul, vagy hanyatlik, tengődik és pusztul. Tudtuk, hogy a „Széchenyi kör"-t Horváth Ödön kiváló egyénisége fejlesztette terebélyes, életteljes fává. Szinte megdermesztett a tudat, lesz-e, ki ezt a magas, horváthödöni színvonalon fenn tudja tartani? Mert, hogy azt még fejleszteni lehessen, az mindnyájunk előtt lehetetlenségnek látszott. És jöttél Te... És lehetővé tetted a lehetetlent! A kör működését terjedelmében és belterjességében kimélyítetted s a kör terebélyes fáját a virágok özönével boritottad el. Az idegenből ideszakadt ifjú tanár magas ívelésű pályáján a társadalom élére került. A titkárok titkára lettél. Olyan, minőnek azt a kör nagy Alapitója szánta. De jött a sors. Csapást csapásra mért rád. Megszakadt boldogságod. Felbomlott a család. Szived vérzett, midőn szenvedni láttad kedvencedet : „Babát". De hol van szó, mely kifejezné a kínt, mikor elvesztetted egyetlen fiadat magát?! Sokat szenvedtél... S vigasztalásunk csupán az lehet, hogy kit Isten nagyon szeret, arra rakja a legsúlyosabb terhet. S Te a teher alatt — miként a pálma — nagyobbra nőttél, mert emelt lelked szárnya. Lelked, mely mindig a magasban szállt s szüntelenül kereste az ideált. 24