Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

Nyujtá dallamos ajk s honi hárfa kincsét, Zengjen, aki zenghet!" Szomorú levertségében, kétségbeesett hangulatában borús képekkel foglalkozik, beletemetkezik honfi bánatába, olyan költőket, olyan olvasmányokat olvas, amelyek megfelelnek hangulatának, amelyek még jobban elmélyítik bánatát. „Óh! jer mulattass engemet Hunyó dicsőség lantosa, Érdekli mostan lelkemet Borongó ég kihalt tusa. Emlékhalom a harc fián, Ki az utolsók között esett el... Remény nélkül... Jer Ossián Ködös homályos énekeddel! Felhőid és zúgó szeled, A zizegő haraszt, mohar, Magányos tölgy a domb felett, Bolyongó tüz, hullámmoraj — Ez, amit lelkem most kiván ! Enyésző nép, ki méla kedvvel Múltján borong... Jer Ossián Ködös, homályos énekeddel." Sőt Arany a maga erős nemzeti érzését belevitte még a tárgyi költészetbe, epikájába is, mert miko a múltnak egyes eseményeit énekli meg : epikájából dízonyos tanulság folyik korának állapotára, abba a jelen életre vonatkozó tanításnak, buzdításnak, lelkesitésnek magját ülteti bele. Toldijában is megtaláljuk ezt a nemzeti érzést. Az ifjú erőteljes, elnyomott Toldi Miklósban a magyar nemzetet festi. El van nyomva, mellőzve, az álnok bátya folyton a vesztére tör, amig végre feltámad önérzete, szét akarja tépni a láncokat.:. 157