Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

Zsarnoki féltésed vérengzése volt ez: De tudd meg, de tudd meg, vérszopó Heródes, Hogy ő nincs elveszve ! Napjaid számitvák, megifjult az idő, És kitől rettegsz, nem féli fegyverid ő, Az Ige, az eszme !" Lévaynak leghatásosabb verse, Mikes, szintén ilyen álarcos költemény: a nemzet fájdalmát egy régi szabadsághősnek a szájába adja: „Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását. . . Egyedül, egyedül A bujdosók közül Nagy Törökországban. Ha csak itt nem lebeg sírjában nyugovó Rákóczinak lelke az eget csapkodó Tenger haragjában !... Peregnek a fákról az őszi levelek, Kit erre, kit arra kergetnek a szelek, S más vidékre száll a Csevegő madárka Nagy Törökországból . . . Hát én merre menjek, hát én merre szálljak, Melyik szögletébe a széles világnak Idegen hazámból ? Zágon felé mutat egy halovány csillag, Hol a bércek fején hókorona csillog, S a bércek aljában Tavaszi pompában Virágok feselnek . . . Erdély felé mutat, hol minden virágon Tarka pillangóként első ifjúságom Emléki repkednek. 138