Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

Boldogabb időket, Még sötét az égbolt, de borús határán Kezdi már jelölni és feslő szivárvány A siró felhőket. Félre kishitűek, félre nem veszett el — Élni fog nyelvében, élni művészettel Még soká e nemzet! Föl, merész versenyre, kinek az istenség Nyujtá dallamos ajk s honi hárfa kincsét! Zengjen, aki zenghet!" Az „Ősszel" cimüben : „Óh jer, mulattass engemet Hunyó dicsőség lantosa, Érdekli mostan lelkemet Borongó ég, kihalt tusa, Emlékhalom a harc fián, Ki az utolsók közt esett el, Remény nélkül ... Jer Ossián Ködös, homályos énekeddel. Felhőid és zúgó szeled, A zizegő haraszt, mohar, Magános tölgy a domb felett, Bolyongó tüz, hullámmoraj — Ez, amit lelkem most kiván! Enyésző nép, ki méla kedvvel Múltján borong... Jer Ossián Ködös, homályos énekeddel." Ez a hazafias bánat sugalta a Szilveszter éjen, Koldusének, Dalnok búja, Visszatekintés, Hiu sóvárgás, Homér és Ossián cimü szebbnél-szebb költeményeit is. Megtaláljuk ezeket a vonásokat, a nemzeti erőnek, hazafias lelkességnek nyomait Tompa költeményeiben is, erről azonban alább lesz szó. Vagy nézzük Gyu128