Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

lainak remek költeményeit, melyek szintén ennek az érzésnek a szülöttei. Például a „Szüreten" cimüt: „Szüret-e ez, vagy talán tor? Hallgatunk, pedig fogy a bor. És sóhajtunk, mint körültünk A süvöltő őszi szél, Jól illik, hogy ide ültünk, Hull reánk a falevél. Hajdanában nem igy volt ez, Hün megmondja, bárkit kérdezz : Pezsgett a sziv, szólott a hegy, Milyen vigan, mily nagyot ! A hegy hallgat, a sziv szenved, A lőpor meg elfogyott. Komoran ül a vén gazda, Nincs már többé vidám napja. Rajta még a régi mente, Régi kedve nincs sehol, Ajkán egy-egy teremtette, De sem tréfa, sem mosoly Rá-ráhuzzák a cigányok, De a tánchoz senki sem fog. Elindulnak, tovább lépnek, Elhal a hang szomorúan, Ifjúsága a vidéknek Hol és hol nem, — oda van. Fa alatt a dombok alján Ül, mereng egy fiatal lány. Szeméből könnyet törül ki, Már rég menyasszony szegény, De sirját nem tudja senki, Hol nyugszik a vőlegény. 129