Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

képet akar rajzolni : a nemzeti erőt, a kor, az irodalmi hatás és az egyéniség erejét. Nézzük már most ezek közül az elsőt: a nemzeti erőt. A magyar szellemi életnek csaknem minden körében a költészet minden műfajában uralkodó vonás a nemzeti érzés. Megtaláljuk ezt már a legrégibb vallásos költészet maradványaiban, meg a jeremiádokban, a Tinódi, Balassa költészetében, a Zrinyi époszában,. megtaláljuk mindenütt. A XIX. század elején éppen ez a nemzeti érzés,, hazafiság ösztönözte az irókat, költőket az irodalom müvelésére, ez a szabadság, hazaszeretet ihlette Petőfi lantját s még sok más költőét a szabadságharc előtt és alatt. S ennek a hazafiságnak, nemzeti érzésnek számtalan megnyilatkozását látjuk az ötvenes évek költészetében, a nemzeti gyász napjaiban. A szabadságharc, amelyet oly hősies elszántsággal, titáni erővel vivott meg a nemzet: leverve. A nemzeti hősök gyalázatos halállal multak ki, vagy börtönben sínylődtek, a szabadság és alkotmány elrabolva, lábbal tiporva. A hazafiak szivét végtelen fájdalom fogja el az elveszettek miatt, lelküket kétségbeesés szállja meg a nemzet jövője miatt. Ilyen szomorú érzés, keserű fájdalom honol a költők lelkében is, ennek adnak kifejezést költeményeikben. Gyászolják a Világosnál elveszett szabadságot, a dicső harc szomorú végét, glóriával övezik körül az elesett hősöket, vértanukat. De emellett biztatják a csüggedőket, reményt akarnak csepegtetni a kétségbeesettek szivébe, mert hiszen ha a remény is kivész a nemzet lelkéből, mi lesz akkor a szegény pusztulás szélén álló hazából ? Hazafias érzés a motivům, hazafias képek, jelenségek a tárgyai annak a költészetnek. Aranynak sok költeményében visszhangzik ez a hazafi bánat, elkeseredés r „Leteszem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. 126