Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

1850 -e* Ávek Mélyen tisztelt Hallgatóim ! Az 1850-es évek költészetéről akarok Önöknek képet rajzolni. A kép nem lesz, nem lehet teljes, tökéletes. Csak olyanféle lesz, mint a skioptikon vetitett képe: a természet egy egyszerű részletét ábrázolja a vetitett kép, de csak kicsinyitve, csak a főbb körvonalakat jelezve, a természet üde báját, ragyogó színpompáját a szemlélőnek kell oda képzelnie. Az ilyen kép csak megindítója a szemlélő képzelet erejének, mely azután a képzettársulás segítségével kiegészíti a hiányzó, részeket, maga elé idézi az eredeti tájképet a maga egészében, feldíszíti pompás színekkel, bevilágítja a nap ragyogó sugaraival a homályos részeket s ugy gyönyörködik azután a szemlélő a természet szépségében. Ilyen képet szeretnék én is vetíteni most t. Hallgatóim elé az 1850-es évek költészetéről. Csak a körvonalakat fogom megrajzolni, a kiegészítést t. Hallgatóim képzeletére, tudására bizva. Hogy az ember valamely kor irodalmáról csak megközelítőleg is hü képet rajzoljon, vizsgálnia, kutatnia kell, miképen, hogyan nyilvánul annak a kornak a költészetében a nemzeti erő, vagyis, mi az egész nemzeti ebben a költészetben, milyen hazafias nemzeti motívumokból fakadnak az egyes költemények, továbbá, milyen hatása van a kornak, a korviszonyoknak, a mozgató eszméknek a költészetre, mennyiben és hogyan nyilvánul ebben a költészetben az irodalmi hatás, melyik előbb élt nagy szellemnek a hatását tünteti fel az a költészet s végül hogyan nyilatkozik meg az egyes költeményekben a költök egyénisége, egyéni ereje. Ezt a négy szempontot kell az irodalom-történetírónak figyelembe vennie, ha valamely korról vagy iróról hü 125