Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

7Q A hihallgataiidó tanuk egy része: Haidecker, Kusik, Lócsay, Magyar, Szlovenszkón laknak és a többi tanuk is a közeli tavaszutói hadgyakorlatot Pozsonyban fogják teljesíteni és valószínű, hogy ugyanakkor Seidl kapitány és Novák őrmester is Pozsonyban lesznek. Minthogy az 5. hidászezred általában itt szokott Pozsony közelében a Dunán gyakorlatozni. Tudomásom szerint Mlady főhadnagy is Losoncon teljesít szolgálatot. Ettől eltekintve eredeti védőm, dr. Friebeisz ügyvédi székhelye is Pozsony, ragaszkodom az ő védelméhez, mert ügyemet legjobban ismeri és nem vagyok abban a helyzetben, hogy én a saját, valamint ügyvédemnek odautazási költségeit fedezni tudjam. A többi tanu utazási költsége is ezáltal lényegesen csökkenni fog. Mindezen nyomatékos ténykörülmények folytán tisztelettel kérem ily értelemben határozni és erről engem ügyvédem útján miheztartás végett mielőbb kiértesíteni... Az ügy érdekében pedig — tekintve, hogy a bizonyítás a főtárgyalás előtt, előkészítés céljából már el lett rendelve és a tanuk is ki lettek

1 hallgatva, — tisztelettel az alábbiakat bátorkodom előterjeszteni. Minthogy sem ügyvédem, sem pedig én magam az eddig kihallgatott tanuk kihallgatásánál jelen nem lehettünk és erről kiértesítve nem voltunk, nem is állott sem nekem, sem ügyvédemnek módunkban a tanukhoz megfelelő kérdéseket intézni. Ezúttal tisztelettel bátorkodom az ügy lényegébe vágó néhány kérdést feltenni és kérem, hogy a főtárgyalásig még kihallgatandó tanuk kihallgatási tárgj'alásaihoz beidéztessünk és a .hadbíróság által feladandó kérdések közé az alábbi kérdések is felvétess senek. Kérem és fenntartom ahhoz való jogomat, hogy az időközben kihallgatott Novák, Haidecker, Profán, Kemény, Lócsay, Panka stb. tanuknak a főtárgyaláson leendő kihallgatása alkalmával pótlólag kérdések is intéztessenek. A magam részéről elegendőnek találtam ügyvédem beadványát és semmi körülmények között sem akartam felmenni az olmützi tárgyalásra. Elegem volt a cirkuszból, belőlem ne csináljanak erőszakkal bolondot! Hangoztattam mindenfelé, hogy a komédia utolsó felvonásának eljátszásához nem fogok statisztálni. A játék úgyis arra megy, hogy újból elitéljenek. A világ legjobb kriminalistái sem segíthetnek rajtam. Ha ott Prágában a katonai uraságok azt állítják, hogy a reflexmozgás nem lehet egjmttal öntudatlan védekező mozdulat, akkor az úgy is van, még akkor is, ha az egész világnak ellenkező a véleménye. Ha kell, parancsba adják és akinek ez nem tetszik, lecsukatják. Itt már nincs segítség, megáll a civil ész és kezdődik a cseh militarizmus gőgös és buta filozófiája. A butaság ellen pedig az Istenek is hiába harcolnak. »Minek menjünk egy olyan csatába, melynek kimenetelében biztosak vagyunk? Mindenáron hősi halott akar lenni? Porszemek vagyunk és bennünket játszva elsöpör az elvakult cseh szoldateszka szele« — argumentáltam védőmnek. »El kell mennünk — válaszolta ügyvédem, — különben már a feleségemnek is megígértem, hogy felviszem Olmützbe. Elme-