Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

71 gyünk és verekedni fogunk az igazságért.« — »Jól van ügyvéd úr, csak menjen el. Nékem nincsen még útiköltségre sem pénzem. Verekedjen helyettem is. A komédia talán jó lesz, hogy újra belerúghassunk a rendszerbe. A kisebbségi magyarságnak használhatunk vele.« — »Magának is el kell jönni, ne féljen, többet nem kaphat, mint amennyit már leült« — bíztatott pirosképű fiskálisom. — »Nem és nem megyek. Tudom, hogy újból el akarnak ítélni. Érzem, hogy csak szerencsétlenségemre mennék. Hagyjanak nekem békét. Ne kívánják, hogy beleőrüljek ebbe a harcba!« Fiskálisom viselkedése meglepett. Miért akar mindenáron személyesen résztvenni az olmützi tárgyaláson?! Miért nem jött velem Prágába a legfelső katonai bírósághoz? Hiszen ha ott megerősítik a pozsonyi felmentő ítéletet, nyert ügyünk van. Ekkor sürgős és halaszthatatlan polgári ügyeire való hivatkozással Pozsonyban maradt. Utólag, jóval az olmützi "tárgyalás után tudtam meg Gaál Pistától, Szent-Ivány József titkárától, hogy a Magyar Nemzeti Párt az olmützi tárgyalásra kiutalt ügyvédemnek ezerötszáz csehkoronát. Ezért az ügyvédi honoráriumért ezúton is köszönetet mondok. Azonban meg kell jegyeznem, hogy az egész öszszeget az én tudtom nélkül ügyvédem kapta meg és nékem még útiköltségre sem akartak száz koronát kikölcsönözni. Pedig nagyon le voltam égve. Bablevesekre jártam az egyetemi menzára. Ezt ingyen adták. A delegált olmützi hadbíróság elnöke ragaszkodott személyes megjelenésemhez. A pozsonyi rendőrigazgatóság útján harminchat korona útiköltséget küldött és kiértesített, hogy a tárgyalások napján a katonai fegyházban kapok ingyen kosztot és egy tiszticellát. Tehát a koszt és lakásprobléma meg volt oldva. A hadbíróság elnöke átiratában udvarias hangon megjegyezte, hogy próbált valamelyik olmützi kaszárnyában kosztot és lakást szerezni, de az olmützi katonai parancsnokság elutasította kérelmét. A nagy költségekre való tekintettel, amibe a tárgyalás kerül, kért, hogy postafordultával közöljem, hogy megjelenek-e a tárgyaláson vagy sem, ha önként nem jönnék, megteszi a lépéseket az elővezetésemre. A hadbíró elnök igéretét beváltotta. A tárgyalást megelőzőleg, azt hiszem az utolsóelőtti napon idézést kaptam a pozsonyi rendőrigazgatósághoz és ott közölte velem egy rendőrtiszt, hog}

7 az olmützi hadbíróság megkeresésére egy rendőr fog a tárgyalásra elkísérni. Ez sehogy sem tetszett nekem. Végén kompromisszumot kötöttem a rendőrséggel, jegyzőkönyvileg megígértem, hogy a tárgyalásra kíséret nélkül is elmegyek. Elővigyázatból azonban egy polgári ruhás rendőr a tárgyalás előtti napon kikísért az állomásra és feltett a Pozsony—prágai személyvonatra. Ügyvédem és felesége gyorsvonaton jöttek utánam.