Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

65 morgott magában, valószínűleg azt, hogy Mlady nadporucsik jogtalan cselekedetét nem tűri. Elzt a beismerést Mlady főhadnagy is megerősí­tette. ' • f Az ítélet maga is elismeri, hogy az I. ítéletnek ez az ellentmondása magában véve még nem lényeges és ügydöntő. De mivel a felmentő ítélet azt állapította meg, ho'gy a vádlottnak nem volt agresszív szándéka, az ítéletnek ezzel az ellentmondásával foglalkozni kell és az erre ala­pított semmiségi ok helytálló. Ez az indok annyira légből kapott, hogy nem tartom ér­demesnek, hogy foglalkozzam vele, mert abból, hogy valaki magában beszél, mikor a földről feltápászkodik, agresszív szán­dékot következtetni a legnagyobb képtelenség és — bocsánat a kifejezésért — csak beteg koponya találhat ki ilyesmit. A katonai prokurátor kifogásolja továbbá, hogy az I. fokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a fegyver felemelése a vádlottnál tisztán ösztönszerű reflexmozgás volt, ellentétben áll azzal a további megállapítással, hogy ez a passzív önvédelemre való előkészület volt. A megtámadott ítélet indoklásában az I. bíróság arra a meggyőző­'désre jutott, hog}' a fegyver megragadása a beképzelt kínzás reakciója [volt és az ösztönszerű reflexmozgásként jött létre tisztán önvédelemből és az ítélet további indokolásában ugyanaz a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a vádlott a passzív védekezésre tett előkészületet és nem volt támadó szándéka. Ezek a megállapítások egymással ellentmondóak, cnîvel a reflexmozgás az egyén tudatalatti és akaratán kívüli mozdulat, míg a passzív védekezésre való előkészület: tudatos cselekedet. Jelen esetben^ a fegyver felemelése Mlady főhadnagy ellen irányult az önvéde­lem előkészítése céljából. Az ellentmondás lényeges és a dolog velejét érinti. A katonai büntető törvénykönyv 147. §-a szerint fegyelmisértés bűntettét követi el az, aki fegyverrel ellenkezik f ellebb val ójának szolgá­latban, vagy szolgálati parancsnál fellebbvalójára erőszakosan kezet emel. Ha ezen ellentállás fegyverrel történt, a súlyosabb büntetést ma­gával hozó fegyelmi sértés bűntettének tényálladéki eleme, hogy a fel­jebbvaló a fegyverrel tényleg egy mozdulattal meg legyen fenyegetve, mert akkor a törvény nem említené külön a fegyverrel való ellentállást, lia ez alatt az erőszakos kézemelést értené fegyverrel a kézben. A jog­gyakorlat és teória szerint a taszítás, vagy a fegyver felemelése fel­jebbvalóval szemben, nem elégséges azonban a puszta szóbeli fenyege­tés, pl. hogy a tettes azzal fenyegeti meg a feljebbvalóját, hogy agyon­lövi stb., mely bűncselekmény a Kbtk. 149. §-a szerint enyhébb elbírá­lás alá esik. Az első bíróság ítéletében leszögezi, hogy amikor a vádlott a föld­ről felkelt és fegyverét maga elé tartotta, ez reflexmozgás volt, majd további indokolásában azt állítja, hogy a vádlottnak a viselkedése előkészület volt a passzív önvédelemre, melyre joga volt A reflexmozgás és az előkészület a védelmi állásra egymásnak el­lentmondanak: az egyik öntudatlan, a másik tudatos cselekedet. 5

Next

/
Thumbnails
Contents