Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

64 nak tartottak. Kifakadásomra az egyikük gúnyosan megjegyezte: »Menjen talán az aktivistákhoz, azok többet fognak ügy é be u dolgozni«. Tudom, hogy az egyén élete a nagy sorsközösségben anynyit számít, mint egy porszem a nagy világűrben. Védtem magam, ahogy tudtam, de mindig megmaradtam becsületesen gondolkozó magyarnak. Nem állítom, hogy minden esetben a cél szentesíti az eszközöket, de az én eszközeim, melyeket rehabilitációm érdekében fel kellett használnom, nem voltak olyanok, amelyekért valaha is szégyenkeznem kellene. A pozsonyi katona-ügyészség semmiségi panaszára a prágai legfelső katonai bíróság 1926. január 22-re tűzte ki a tárgyalást. Pozsonyi ügyvédem nem jöhetett velem. Ez horribilis öszszegbe került volna. Egyedül utaztam Prágába és lejelentkeztem az ellenzéki magyar pártok országos titkárságánál. A pártiroda dr. Stein prágai ügyvédet bízta meg védelmemmel^ aki azzal dicsekedett, hogy bejáratos a várba és bíztatott, hogy a felmentő ítéletet megerősítik. A tárgyalásra jelöltjét: dr. Pollákot, szintén zsidó ügyvédet küldte el. Még a főtárgyalás előtt felkerestem a politikai lapok szerkesztőségeit és beszéltem a magyar pártok Prágában tartózkodó képviselőivel. Azt hittem, hogy a legfelső katonai bíróságot megijeszthetem. Annyit elértem, hogy a tárgyalásra eljött a »Prágai Magyar Hirlap« és a »Prager Tagblatt« bűnügyi szerkesztője. A P. M. H. szerkesztője megjósolta, hogy ha presztízskérdést csinálnak az ügyből, végem van. Igaza volt a tapasztalt bűnügyi riporternek: presztízskérdést csináltak a dologból és a legfelső katonai bíróság p. 434/25. sz. ítéletével a prokurátor semmiségi panaszának helyt adott, az I. fokú ítéletet egész terjedelmében megsemmisítette és visszautalta az I. fokú bírósághoz. Állítólagos célszerűség és szükségszerűség okából egyúttal az olmützi hadbíróságot bízta meg az ügy harmadszori letárgyalására. A prágai legfelső katonai bíróság ítéletének indokolása nagyon erőltetett és átlátszó volt. A cél az volt, hogy nekem, mint egyénnek ne lehessen igazam a cseh államhatalom mindenhatóságával szemben és a cseh-szlovák államot ne perelhessem kártérítésért. A katonai ügyész megtámadja az I. fokú ítéletet és kifogásolja, hogy zavaros és hiányos, az indokai egymásnak ellentmondóak és összefüggéstelenek. Az I. Ítéletben ellentmondást lát a prokurátor abban, hogy a vádlott •attól a pillanattól, amikor Mlady főnadnagy hozzányúlt, az egész jelenet alatt egy szót sem szólt, holott kihallgatása során maga a vádlott beismerte, hogy amikor a földről felkelt és fegyverét felemelte, valamit