Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 tam. Majd atyai jóindulatáról biztosítva hirtelen csókra nyújtotta kezét és elbocsátott. A püspök asztalán feküdt a »Práger Tagblatt« vasárnapi száma, mely az arcképemet is hozta. Mit keresett az újságcikk a püspök asztalán?... Éreztem, hogy itt valami nincs rendjén. Innen is repülni fogok, mint a tanítói kurzusról. Sejtésem nem csalt. Rövidesen kidobtak, csak valamivel finomabban Megállapították, hogy a szlovák és latin nyelvtudásom olyan gyenge, hogy a szemináriumot nem látogathatom. — Talán félév múlva jöjjek el újra, majd meglátják, azonban ajánlják, hogy igy ekezzem más életpályán elhelyezkedni. Igyekeztem !... Hosszú alkudozások után adtak Pozsonyig útiköltséget. A nagyszombati kirándulás miatt elvesztettem segédszerelői állásomat. Újból lejelentkeztem a munkaközvetítő irodában, de heteken keresztül nem tudtam még napszámosmunkát sem kapni. 15. Tétlen óráimban rövidlélegzetű novellákat kezdtem írqgatni. Rajtam is beteljesedett a mondás, hogy aki nem tud pozíciót szerezni a polgári társadalomban és mielőtt a Dunának menne, még egy kísérletet tesz: elmegy újságírónak. Nem akarom újságíróinkat megsérteni, de Pozsonyban ez így volt. A szerkesztőségek tagjai csupa félbemaradt diákok voltak. Defektet kapott életüket a nyomtatott betűhöz kapcsolták és nagyon sokan befutottak, írásaimat nem lehetett lehozni. Ezekért újabb négy esztendőt kaptam volna. Dzurányi főszerkesztő azt a tanácsot adta, próbáljak lapia számára hirdetéseket és élőfizetéseket szerezni és egyúttal megbízott vidéki tudósításokkal. Újságíró nem lett belőlem, de annál jobb akvizitőrré nőttem ki magam. Éveken keresztül állandóan úton voltam és nem csak lapomnak, hanem úgyszólván az összes Pozsonyban megjelenő mag}

rar, szlovák és német lapoknak akviráltam. Fixem sehol sem volt, százalékot kaptam. Néha-néha megírtam egy tudósítást, hog}

7 a szerkesztői címet megtarthassam és szédítettem a kereskedőket a hirdetésekre, ahogy csak tudtam. Drukkoltam, hogy ne történjen szenzációsabb eset, gyilkosság, nagyobb betörés stb. ugyanúgy, mint fiatal bíró koromban féltem a súlyosabb és komplikáltabb esetektől. Azt tapasztaltam, hogy a polgáremberek nem nagyon szeretik az újságírót: társaságban elhúzódnak tőle. Félnek, hogy szennyeseiket kiteregeti. Inkorrektséget sohasem követtem el. Megszerettek és újból hirdettek. Sok bank csak nekem adta évi zárszámadásait. Ezeken kerestem a legtöbbet. Az újságíró kollégák lenéztek. Nem törődtem vele. Volt szabad időm és volt pénzem. Előfordult az is, hogy kijelentették a kereskedők^ hogy olyan pocsék lapokban^ amilyeneket én képviselek, nem hirdetnek, de ez már a foglalkozással járt. Az akvizitőrködés alapjában igen érdekes, de amellett fá-