Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
16 házaiban készült munkákból állított össze. A szerényen meghúzódó apró figurák, tájképek, kenyérbélből készült apróságok, szőnyegek, amelyek egy egészen különálló világban: a fegyházak és börtönök fülledt falai között születtek^ a kiállítás tartama alatt majdnem hiába vártiák a közönséget. A publikum és a sajtó valahogy nem méltányolta eléggé a kiállított munkák mögött rejlő lényeget, amely pedig nagy és egyetemes szociális életproblémát hivatott megoldani. A kiállítás céljában és elgondolásában, beteg társadalmi életünk egyik legégetőbb problémája: a mindjobban elszaporodó bűntettek eliten akar harcolni. A kriminalisztika szerint a bűntettek nyolcvan szá-> zalékának eredő oka munkanélküliségből eredő nyomor és csak húsz százalékban egyéb, például a részegség, felindultság, harag, szerelem. Minden embernek joga van a mindennapi kenyérhez. Sokan vannak munka nélkül, akik már mindent elkövettek, hogy a napi robot lehetőségével a legminimálisabb életszükségletüket fedezhessék. Munkát (azonban nem találnak sehol. Éhesen, szédülő fejjel munkát keresnek* de hiába. Egy ideig bírják? De azután? < Mit csinálhatnak ilyen szánalmas helyzetben? Feleljünk őszintén: vagy koldulnak, vagy lopnak. Harmadik lehetőség nincs. Vannak, akik nem hajlandók koldulni. Marad tehát a lopás, mint egyetlen lehetőség az éhenhalás ellen. Az öngyilkosság nem életmegoldás. Nem akarom védenï a bűnöst, de meg kell állapítanom, hogyha társadalmunk megértené az éhezők lelkiállapotát, ha nem csak pofonokat ás rúgásokat ladna: nem lennének tele a börtönök annyi gonosztevővel. Mert nem. elégséges az a megoldás, hogv hogyan védekezhetik az emberi társadalom az ellene vétőkkel szemben, vagy hogy miként kell egyeseket elrettentő például megbüntetni.. Ezzel a baj lényege nem szűnt meg. A társadalom egyszerűen megelégszik azzal, hogy büntet. Az ellene vétőket hosszabb-rövidebb időre kiközösíti magából, kivágja a testéből, izolálja, elzárja. Ezzel a maga részéről elintézettnek vél mindent. A büntetés kitöltése után a volt fegyenc kikerül az utcára. Bezárulnak mögötte a börtön ajtói s az előtte megnyíló világ nem fogadja vissza. A fegyházban megszokta, hogy gondoskodjanak róla, büntetése ideje alatt pedig a külvilággal annyira elveszít minden kapcsolatot, hogy 'később nem talál talajt a lába alatt. A fegyház átalakította lelkét, antiszociálisán érez és nem kíván a számára idegenné vált társadalom építő tagja lenni. Tudat alatt önmagában destruál és kifelé cinikussá válik. Homlokán viseli a bélyegei: foglalkozást nem tud találni. Helyzete százszorta kritikusabb, problémái ezerszer mélyebbek, mint büntetése előtt. Végül visszakívánkozik fegyenctársai közé. Ismét lop és szaporítja az úgynevezett »notorikus« tolvajok számát. Az »Elbocsátott Rabokat Támogató« Egyesület ezeken a bajokon akar segíteni. Ezért kellene a közönségnek nagyobb mértékben támogatni az egyesület akcióját, mely a megbélyegzett, szerencsétlen emberekből akar az emberi együttélés és együttépítés számára hasznos és becsületes munkásokat nevelni.
