Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 élte fejlődésének fénykorát és a vidéki dunaparti város úgyszólván egyik napról a másikra fővárossá kezdte magát kinőni. Barátommal együtt beiratkoztam az »abituriens kurzusra«. A tanfolyamon voltunk vagy harmincan, csupa magamfajta öreg diák, akik már kaptunk az élettől egy-két pofont és egyévi tanulás után próbáltunk magunknak existenciát teremteni. Volt közöttünk állásnélküli gazdász, mérnök, volt katonatiszt, félbenmaradt jogász, medikus, nős ember és elvált asszony. Közvetlen az érettségi után csak ketten jöttek a tanfolyamra. A tanárok fiatalabbak voltak, mint a tanítványok. Magyar diplomával és nyelvtudással elhelyezkedni nehéz volt. Minden hely elsősorban cseheknek, másodsorban szlovákoknak, volt fenntartva. Magyarok és németek csak harmadsorban helyezkedhettek el. De erre ritkán került sor. Magyarnyelvű tanítóképző a csehszlovák republikában nem volt. Ez a »kurzus« volt hivatva hosszú éveken át arra, hogy utánpótlást adjon a magyar tanítóságnak. Az »abituriens kurzus. egy évtizeden keresztül levezető csatornája volt az érettségizeti kisebbségi sorsban élő magyarság állásnélküli fiatalságának. Magunk közt, akasztófahumorral »gyorstalpalónak« neveztük. Ennek a kurzusnak valóban szociális missziója volt: áttalpalta az állásnélküli magyar intelligenciát, a szellemi inségmunkásokat — néptanítókká. Ez az iskola a Grössüng utcai gimnázium egyik tantermébe volt beszorítva. Fiatal tanárok igyekeztek belénk verni a demokratikus pedagógiai elveket. Tankönyvünk nem volt. Diktálták az anyagot sokszor egymásnak ellentmondó elvek és elgondolások szerint. Legnehezebb tantárgy a zene volt. A többi tantárgyat némi beszédkészséggel el lehetett sajátítani. A tanítóságot jól fizette a republika. A kurzus látogatói az első időben mind kaptak állást. Talán a tanítókon keresztül akarták megnyerni a szlovenszkói magyarságot az állameszmének. A magyar községek tanulóifjúsága ismerte a csehszlovák államhimnuszt. de nem ismerte a magyar nemzeti imádságot. Tudta, ki volt Palacký, de nem tudta, ki volt Kossuth. Tudott beszélni a fehérhegyi ütközetről, de nem tudta, mit jelentett nekünk a szabadságharc. A csehszlovák republika talán büszkébb volt iskolapolitikájára, mint szociális törvényeire. Az iskolaügyi miniszter kortesútjain sokszor hangoztatta, hogy a magyar kisebbségnek több iskolája van. mint Budapestnek. Ez látszólag igaz is volt, azonban Budapesten sok tanerős iskolák voltak, míg a megszállott magyar ridé k falvaiban és tanyáin egy és két tanerős iskola volt a legtöbb. Ha a tanítók számát vette volna alapul a miniszter, akkor láttuk volna a statisztikai érem másik oldalát. Színmagyar városokban: Léván, Rozsnyón., Ungvárott, Munkácson nem volt magyar gimnázium. Magyar polgári-iskolánk is nagyon kevés volt, összesen 11. Arányszám szerint járt volna: 86. Évenként 17 ezer magyar diák járt idegennyelvű középiskolákba.