Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 vákul és mint kántortanító Újfaluban maradjak. Idealista volt, a szó legnemesebb értelmében. A fizetett temetéseket és keresztelőket káplánjának engedte át. Ö maga kopott reverendában járt s minden jövedelmét szétosztotta a szegények között. Krisztus fennköltlelkű papja, Hlinka Andrásnak, a szlovákok vezérének lejobb barátja volt. Ha Hlinka páter politikai körútjain a Léva feletti szlovák falvakat járta, nála szállt meg és napokig ott maradt. Ebben az időben úgy Hlinka, mint Srobár magyarbarátok voltak. Szívesen beszéllek magyarul. Támogattak és ajánlóleveleket adtak. Segédtanítóskodásom idejéről két tragikomikus esetem papírra kívánkozik. Egyik napon nyolc óra után néhány perccel bemegyek az iskolába és meglepetésemre a katedra melleti széken egy aktatáskás férfi ült. Első pillanatban azt hittem, valami ügynök és tudomására adtam, hogy ez iskola, itt nem illik ügynökösködni és már tessékeltem kifelé. Emberem méregbe gurul, felugrik a székről és bemutatkozik. — Dr. Szuchy országos tanfelügyelő Bratislavából. Az iskolát jöttem meglátogatni. Elhűlt bennem a vér. Hogy taníthatok én szlovák iskolában országos tanfelügyelő előtt? Ez az ember agyoncsap, örökre blamálom magam. Isten veled tanítói karrier. A tanfelügyelő észrevette zavaromat. — No, mi az, lámpaláza van? Ne tessék megijedni: nem vagyok emberevő! Mit csinálhattam? Megimádkoztattam a gyerekeket annak rendje és módja szerint. Lassan elővettem az osztály könyvet. Körülményesen felolvastam a névsort, beírtam a hiányzókat. Eddig még ment valahogyan. A tanfelügyelő elkéri az osztálykönyvet és lapozgat benne. Vártam. — No, gyerüuk! Produkáljon valamit, — nógatott a tanfelügyelő, mint a csökönyös szamarat, mely megáll az országúton és nem akar tovább húzni. Az öreg kántor korán reggel kiment a faluba. Nem hívhattam be. Mit csináljak? Megnéztem a tanrendet: a kicsinyeknek szépírás, a nagyoknak helyesírás. Szépírásra külön füzetjük van a gyerekeknek, az iskolának pedig kartonpapírra ragasztott mintái. Ezzel megpróbálkozhatom : ennél a tantárgynál inkább mutogatni kell, mint magyarázni. A mutogatás pedig nemzetközi, erről nem veszi észre a cseh tanfelügyelő, hogy magyar vagyok és nem tudok tökéletesen csehül. De mi lesz a helyesírással? Ezt nem taníthatom: a nagyoknak is szépírás lesz, — villant eszembe. Kiveszem a szekrényből az irkákat. Kiosztom a gyerekek közt. Felerősítem a táblára a mintákat és az egész iskola ír: szépen ír. Járok a padok közt. Rövid tőmondatokban kifogásolok: — Nagyon gömbölyű az »a« betű hasa. Fiam, rosszul tar-