Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

49 Épen tanítás volt. A gyerekek azt hitték, hogy én vagyok; az új tanfelügyelő, nagy tisztelettel fogadtak és bevezettek a tanári szobába. A tanárok és tanárnők pár perc múlva mindnyájan a tanári szobában voltak. Szerettem volna megszökni, de már nem lehetett. Amikor a félreértés elmúlt, az igazgatóval ketten maradtunk. Nagyműveltségű pedagógus, csupa szív ember benyomását tette rám. Kiéreztem belőle a jó embert. Mingy árt az első látogatásom után megszerettem. Okos tanácsaival felrázott letargiámból. Visszaadta életkedvemet. Beajánlott — ahogyan nővérem előre megmondta — segédtanítónak, örömmel elfogadtam az állást, bár nem tudtam, mit kell majd csinálnom. Eddig senkit sem tanítottam, csak engem tanítottak. Összecsomagoltam és kikullogtam Garamújfalura. Újfalun aránylag jó dolgom volt, eltekintve attól, hogy hiányos szlovák nyelvtudásom és minden pedagógiai előképzettségem miatt nagyon gyenge eredményt értem el. Az iskola tanítási nyelve szlovák volt és én inkább a cseh nyelvet beszéltem, ezt sem tökéletesen. Az iskola kéttanerős volt. A kicsinyeket egytől-harmadikig egy süket tanítónő tanította. A nagyobbakat: negyediktől-nyolcadikig én. A gyerekek írni, olvasni már mind tudtak, a számtani alapműveleteket is úgy-ahogy ismerték. Ezeket gyakoroltam velük, napi két-három órán keresztül. Uj leckét nem adtam fel. Ha a gyerekek kiabáltak, bejött az öreg kántor bácsi rendet teremteni. Nem tudtam volna gyereket megütni, pedig ezek bothoz voltak szokva. Az ablakokat nem lehetett nyitva tartani a lárma miatt. Előfordult, hogy az utcáról bejött egy-egy gazda és panaszt tett a nagy kiabálás miatt, kétségbe vonva tanítói képességémet. Igaza volt: nem tudtam fegyelmezni ezt a társaságot. Kimentem velük a kertbe, vagy a közeli rétre. Sárkányt csináltam és azt eregettük. Ez tetszett nekik. A kántortanító, akit helyettesítettem, nyolcvan évhez közeledő kedélyes bácsi volt. Rég leszolgálta az idejét, de nyugdíjaztatási kérvénye elintézetlenül hevert Pozsonyban, az iskolai referátuson. Tanítani már nem bírt és saját költségén kellett helyettest fogadnia. Már évek óta folyt ez a helyettesítés. Elődöm állásnélküli órássegéd volt, akinek valami nem egészen tiszta nőügy miatt kellett a falut elhagynia. Nekem, az utódjának, sem volt tekintélyem. Ugy néztek rám a parasztok, mint egy apagyilkosra. Rögtön észrevették, hogy nem vagyok szlovák és nem tartottak érdemesnek arra, hogy a kántortanító utóda legyek. Kijelentették, hogy ha választás lesz, rájuk ne számítsak. Tudomásul vettem. Az iskolaszék elnöke Srobár József esperes-plébános, későbbi pozsonyi kanonok volt. Utálta a cseheket. Valahogy megtudta, hogy várbörtönt szenvedtem. Ettől kezdve a legnagyobb jóakarattal kezelt. Kibékített a parasztokkal, magával vitt lagzikra, búcsúkra, azon volt, hogy tökéletesen megtanuljak szlo3